14/08/2026
Vajon miért unjuk meg az együttlétet? Miért nem választjuk már egymást ugyanazzal a kíváncsisággal, amikor elmúlik a kezdeti mámor? Vagy - miért nem kell a sz@x, pedig vágynánk az intimitásra?
Van valami, amit nagyon gyakran összekeverünk az együttlétben: a szenvedélyt a gyorsasággal.
Mintha a szenvedély attól lenne valódi, hogy minden gyors, intenzív és egyre fokozódó. Pedig egy együttlét természetesen lehet gyors és vad, lehet benne rengeteg energia és intenzitás – ezzel semmi baj nincs. A kérdés inkább az, hogy van-e mögötte valódi jelenlét.
Mert ha mindig ugyanaz a tempó, ugyanazok a mozdulatok és ugyanaz a forgatókönyv követi egymást, egy idő után könnyen előfordulhat, hogy már nem is igazán érezzük, mi történik. Csak csináljuk, ahogy megszoktuk, ahogy valahol láttuk, ahogy a filmekben megtanultuk, hogy „így kell”.
Pedig a valódi intimitásnak van egy saját ritmusa.
Van benne megérkezés, közeledés, az izgalom lassú felépítése, néha lassulás, kiterjedés, majd újra lendület. És közben folyamatosan érzékeljük egymást: mi történik bennem, mi történik benned, és mi történik kettőnk között.
Nem az a cél, hogy mindig lassúak legyünk, ahogy az sem, hogy mindig intenzívek. A lényeg az, hogy legyen választásunk, és ne csak sodródjunk egy megszokott forgatókönyv szerint.
Mert a tudatos intimitásnak nem egyetlen helyes tempója van. Inkább egy közös hullámzás, amelyben hol közeledünk, hol lassulunk, hol építjük az izgalmat, hol megtartjuk azt, majd újra átadjuk magunkat a lendületnek.
És talán éppen ez különbözteti meg a valódi jelenlétet a sémától: hogy nem csak azt érzékeljük, mi következik, hanem azt is, mi történik most.
Erről is beszélek az Érzéki Örökség ingyenes webinárján, augusztus 18-án este.
Mert lehet, hogy nem újabb technikákra van szükséged, hanem arra, hogy megtanuld igazán érezni a pillanatot.
Regisztráció: http://erzeki-orokseg-webinar.subscribepage.io/