Scrolicity

21/07/2015

Egy kis ízelítő a játék hangulatához...

20/07/2015

Töltsétek le az alkalmazást, és fedezzétek fel a várost úgy, ahogy még sosem láttátok!
https://play.google.com/store/search?q=scrolicity

13/05/2015

08/05/2015

Kedves Urbanisták!

A Scrolicity ezentúl nem csak az oldalon posztolt történetek, hanem egy interaktív mobilalkalmazás keretében is szeretne elkalauzolni titeket minél több érdekes budapesti helyszínre!

https://www.youtube.com/watch?v=mmp56X_QKjI

Első városnézős játékunk már elérhető Androidon, az alábbi linken:

https://play.google.com/store/search?q=scrolicity

23/05/2014

Hallottál már a lottóházakról? Pedig két tucatnyi van belőlük Budapesten. A Múzeum körúton, az Üllői út és a Ferenc körút sarkán, a Frankel Leó utcában, de még a Baross téren is rájuk bukkanhatunk.

Az ötlet, hogy lottónyereményként lakásokat sorsoljanak ki a játékosok között az 50-es évek végén merült fel Magyarországon, akkor, amikor egyébként is megszokott volt, hogy pénznyeremény mellett vagy helyett a Gazdálkodj okosan tárgypalettájába illő használati tárgyakat nyerhettek a szerencsések: kenyérpirítót, vasalót, televíziót és ehhez hasonló földi jókat.

A lottóházakat a világháború és a forradalom során lerombolódott házak helyére kezdték el rohamtempóban felhúzni 1957-től kezdődően egészen a 70-es évek közepéig, gyakran polgári házak közötti foghíjtelkekre. Huszonnégy lottóház épült bennük összesen 505 öröklakással csak azért, hogy kisorsolják őket, de 224 üdülő és családi ház is szerepelt a nyeremények között. A lakásokat általában még a ház építésének befejezése előtt kisorsolták, így a házban lakást nyert valamennyi újdonsült tulajdonos jellemzően egyszerre, a kulcsátadás időpontjában költözhetett be nyereményébe. Sokan közülük még ma is szeretett lottólakásukban élik mindennapjaikat.

16/05/2014

„Az érdeklődők sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében.” A fényesítés és a simogatás természetesen nagyobb adag szerencsét, az egyetemisták számára leginkább vizsgasikereket volt hivatott biztosítani. Kitaláltad már, hogy melyik lovasszobor tökéről van szó?

„A hétéves háború egyik legmulatságosabb és legbizarrabb epizódja ki máshoz, mint a magyarokhoz, közülük is a Habsburg-seregeket erősítő Hadik András huszártábornokhoz kötődik.” A történet az elbeszélés szerint valahogy így kezdődött.

„Hogy a poroszokat kínzó baj még magasabb fokra hágjon, Lotharingiai Károlynak legalább egy felette hatásos és életrevaló eszméje támadt; szeptember közepe táján kérdést intézett egyik legkíválóbb tábornokához, Futaki Hadik András altábornagyhoz, nem-e gondolja lehetőnek az ellenséges ország szívének, Berlinnek rajtaütésszerű megtámadását? És a vállalkozó szellemű, tettszomjas Hadik nemcsak helyeselte az eszmét, hanem készségesen vállalkozott annak végrehajtására is.”

„A Sziléziában harcoló főseregtől elszakadva Hadik huszárjai a nyereg mögé ültetett gyalogosokkal és néhány ostromágyúval 1757 októberében hat nap alatt kerülő úton, éjjel és sűrű erdőségekben lopózva becserkészték Berlint, és mindössze 3600 fős sereggel hadisarcot követeltek a várostól.

II. Frigyes ekkor a sziléziai hadműveletekkel volt elfoglalva, néhány ezres őrsereget leszámítva védtelen hagyva a porosz birodalom székhelyét. A huszárok október 16-án értek Berlin alá, és mivel a városi tanács elutasította a 300 ezer talléros hadisarc azonnali kifizetését, előhozatták az ostromágyúkat, és szétlőtték Berlin városkapuját, majd a védősereg ellenállását letörve hatalmukba kerítették a várost. Hadik szigorúan megtiltotta a város felprédálását, helyette megduplázta követeléseit azzal a céllal, hogy katonáit anyagilag is kárpótolja a kényszerű önmegtartóztatásért.

Ekkor azonban már a poroszok is mozgolódni kezdtek, Frigyes október 13-án vette hírül a huszárcsínyt, és azonnal elrendelte a magyarok megregulázását. Hadiknak így mindössze egyetlen napja maradt, hogy a lehető legtöbbet csikarja ki a berliniektől: mielőtt október 17-én este elhagyta volna a várost, már 235 ezer tallérral lett gazdagabb a hadikassza, ezen felül hat porosz zászlót, 426 hadifoglyot is magukkal cipeltek a magyarok, alig néhány órával elkerülve a másnap betoppanó porosz felmentő sereget. Hadik állítólag még tizenkét pár glaszékesztyűt is készíttetett Mária Terézia számára, ám az talán már a legendák tartományába tartozik, hogy a poroszok nemes bosszúja utolérte a gáláns huszártisztet: 24 darab balkezes kesztyűvel lephette meg uralkodónőjét.

Mária Terézia az útközben még kisebb csetepatékba és várossarcolásokba belebonyolódó, de a fősereghez erőltetett menetben biztonságosan visszaérő Hadikot a Mária Terézia-rend nagykeresztjével, később pedig grófi címmel és egy szép uradalommal is megajándékozta. Nagy Frigyesen azonban – legalábbis amíg újabb győztes csatákkal és a számára is előnyös békével felül nem írta – jó darabig rajtaragadt a szégyenbélyeg, a magyar huszárok pedig alaposan megerősítették addig sem gyenge reputációjukat.”

És akkor vissza a ló tökeihez. Kevesen tudják, hogy a ma Schönherzként ismert műszaki kollégium elődje a Budai várban, a Szentháromság téren volt, egészen közel a Hadik Andrásnak emléket állító szoborhoz, amelyhez a különös hagyomány kötődik. Az egyetemisták vizsgáik előtt felkeresték az egykori huszártábornokot, és alaposan megdörzsölték lovának megfelelő pontját. Bár a kollégium 1981-ben az akkor felépült XI. kerületi illusztris toronyépületbe költözött, a várbéli ló tökein azóta sem fogott a rozsda. A kollégisták helyett azonban manapság inkább a turisták keresik fel a fényesre simított szerencsehozó golyókat.

23/03/2014

„Przemysl elesett – mondta egy magyar paraszt, aki hétfő este kilenckor felszállt a villamosra, és kis motyójával a pályaudvarra igyekezett. Különösen mondta ezt, fájdalmasan. Könnybe lábadó hangon, de keményen, messzehangzóan, mint ahogy a Nemzeti Színházban Tiborc, a parasztszínész szokott beszélni… Megdöbbentő volt az öregúr. Nem a híradása, amelyet a pesti ember már harmadfél órával azelőtt a szívébe zárt, kegyeletes szomorúsággal, de az, hogy oly makulátlan tisztasággal mondta ki a lengyel városnevet. A magyar száj nem szíveli a mássalhangzó torlódást. Karajcár lett a krajcár-ból, és ezer év nem volt elegendő arra, hogy a szlávoktól kölcsönkért drága szó meghonosodjon a nép száján, a paraszt sokszor derágá-t mond még ma is. Nagyon megszerethette kend, bátyám, ezt a várat, hogy ily tisztán ejti ki a nevét, akárcsak az édeslánya nevét.”
Kosztolányi Dezső

Przemysl, a magyar Verdun. Európa harmadik legnagyobb erődje volt az első világháború idején. Építése a krími háború idején kezdődött meg, amikor megromlott a viszony Oroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia között. Az erődök sokszög alakúak, belső udvarral, eleinte téglából, majd betonból készültek, a vastag földréteg alá laktanyákat, bunkereket, raktárakat, föld alatti folyosórendszereket, lifteket és lépcsőket rejtettek. 1885. év után acél és vasbeton födém, leereszthető páncélkupola beépítésére került sor. Minden egyes erőd saját elektromos energiaellátást, vízszivattyút, csatornázást, szellőztetést, reflektorokat, kommunikációs eszközöket, valamint belső akadályrendszert kapott, drótkerítés, aknamező, torlaszok és hasonlók formájában.
Az első világháború kitörésekor a belső védelmi rendszer 21 erődítményből állt. Az erődben 128 ezer fős helyőrség, 14,5 ezer ló, 1022 ágyú és 4 ezer kocsi volt. Az erődrendszer háromhavi élelmezési készlettel rendelkezett.
Az erőd első ostroma ostrom 1914. szeptember 17-én kezdődött. A több rohamból álló első ostrom 1914. szeptember 17-től október 10-ig tartott, és a (többségében magyar) védők győzelmével ért véget.
A második ostrom 1914. november 2-án kezdődött. Ez alkalommal nem volt közvetlen összecsapás a hadseregek között, hanem az orosz csapatok körülvették az erődöt elvágva egyúttal az utánpótlási vonalakat. A kemény tél az erőd tartalékainak gyors kimerüléséhez vezetett. A védők kénytelen voltak levágni a lovaikat. A lovak elfogyásával terítékre kerültek a város kutyái és macskái. A liszt elfogyásával a kenyeret csontlisztből sütötték. Mind gyakrabban betegedtek meg a katonák. Egyre gyakrabban jegyeztek fel dezertációt. A lőszer is fogyóban volt. A fegyverek sorra mondták fel a szolgálatot a -30 fokban.
Március 17-19-én a Monarchia csapatai sikertelen kísérletet tettek az ellenség ostromgyűrűjének áttörésére. Válaszul az orosz hadsereg rohamot hajtott végre minden irányból, de az erődöt sikerült még megvédeni. A védők egyre rosszabbodó helyzetében a parancsnokság 1915. március 20-án parancsot adott az erőd megsemmisítésére és a megadásra. Megkezdték az összes élelmiszertartalék és anyagi eszköz megsemmisítését. Március 22-én felrobbantották az ágyúkat, az erődöket és a San hídját. 1915. március 23-án 6 órakor Przemysl kapitulált.

Przemysl hős magyar védőinek a Margit-híd budai hídfőjének déli oldalán, Sződy Szilárd 1932-ben bronzszobra állít emléket, mely egy erődítésen üvöltő oroszlánt ábrázol.
Az emlékmű talapzatán, illetve mellette egy-egy emléktábla látható.

Felirataik:
Przemysl várában
hősi halált halt
magyar véreink
dicső
emlékezetére
emelték
a Bajtársak
a Székesfőváros
közönségének
támogatásával
1932

„Küzdtek
oroszlánként”
Magyarország
várkapujában
Legyen a példa
örök.

17/03/2014

„A politikus nemes telivér lovon ült (a lovat az Andrássy család Rigó nevű paripájáról mintázta a művész), baljával keményen fogta a kantárt. Tollforgós süvegét a kezében tartotta, így Zala portrészerű hűséggel örökíthette meg a miniszterelnök arcvonásait és jellegzetes hajviseletét. A kompozíció megfontolt nyugalmat árasztott, a ló farkának megmintázása és a gazdagon díszített lótakaró lelógó szélének finom lebegtetése mégis dinamikát lehelt a műbe.”

Andrássy Gyula 1823, március 8-án született a Zemplén vármegyei Tőketerebesen. Jogi, diplomáciai és közgazdasági tanulmányait Németországban és Angliában szerezte. Németül és franciául anyanyelvi szinten beszélt.
1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett és Kossuthhoz csatlakozott. 1848 áprilisában a megyéje főispánja lett, később pedig a megyei nemzetőrség parancsnoka. Részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. 1849 májusától a kormány konstantinápolyi követe lett. A szabadságharc bukása után Párizsban élt. Itthon távollétében halálra ítélték és 1851-ben jelképesen felakasztották. Emiatt kapta a párizsi szalonokban a „szép akasztott” nevet, mivel Andrássy gróf kimondottan jóképű, elegáns férfi volt. Az emigrációban szakított korábbi politikájával és az osztrákokkal való megegyezést kereste. 1858-ban amnesztiát kapott és hazatérhetett Magyarországra. Deák Ferenc köréhez csatlakozott és aktív szerepet vállalt a kiegyezés előkészítésében. Maga Deák ajánlotta őt miniszterelnöknek. 1867. február 17-től 1871. november 14-ig volt miniszterelnök, majd ezt követően a Monarchia közös külügyminisztere lett. Magyarként ülhetett abban a székben, mely korábban Metterniché volt. A Monarchia közös külügyminiszterei közül ő volt a legsikeresebb. 1879. október 8-án mondott le, miután előző nap aláírta Németországgal a kettős szövetségi szerződést, amelynél ő diktálta a feltételeket Bismarcknak. Ezután teljesen visszavonult a politikától. 1890. február 18-án hunyt el a Fiume melletti Voloscában.

Halála után a kormány törvényjavaslatban foglalkozott a politikus emlékének megörökítésével. 1890. július 16-án gróf Szapáry Gyula miniszterelnök vezetésével emlékbizottság alakult. Több szóba jöhető helyszín közül végül a Közmunkatanács elnökének, báró Podmaniczky Frigyesnek a javaslatát fogadták el, aki az új Országház előtti teret jelölte meg a készülő szobor helyének.
1892. július 18-án közzétették a pályázati felhívást, melyen egyhangúan Zala György művét ítélték a legjobbnak, aki az Országházhoz igazodva neogótikus stílusban képzelte el a készülő emlékművet. Zala, aki személyesen ismerte Andrássyt, díszmagyarban, nyugodtan léptető lovon ülve örökítette meg a kiegyezés miniszterelnökét.

Az oravicai márványból készült eklektikus stílusú talapzat Foerk Ernő munkája volt, amelyet kétszáztízezer koronás költségével Budapest legdrágább posztamenseként tartottak számom. Két oldalát nagyméretű bronz domborművek díszítették, amelyek Andrássy politikusi pályafutásának egy-egy eseményét örökítették meg.
A jobb oldali az 1867-es koronázási ünnepség örökíti meg. Középpontjában Ferenc József térde, fejére együttesen helyezi a koronát Simor János hercegprímás és gróf Andrássy Gyula miniszterelnök. A háttérben az egyházi és udvari méltóságok között Deák Ferenc alakja is látható volt, aki valójában nem vett részt az ünnepségen.
A baloldali dombormű az 1878-as berlini kongresszus eseményeit örökítette meg, ahol Andrássy a Monarchia külügyminisztereként huszáregyenruhában, kardal az oldalán látható a tárgyalóasztalnál.
A szobrot rendkívül ünnepélyes keretek között, maga Ferenc József avatta fel 1906. december 2-án az Országház déli szárnyánál.

A szobrot 1945-ben, a Kossuth híd építése miatt bontották le, de akkor még úgy tűnt, hogy csak ideiglenes jelleggel. Erre utal az a tény is, hogy a szobrot rendkívül precízen szedték szét és szállították raktárba. Ma már tudható, hogy az akkori hatalom nem tervezte a szobor újraállítását. 1947-ben Csillag István a szobor talapzatának egy darabjából faragta ki József Attila emléktábláját.
A szobor bronzanyagát pedig minden bizonnyal a Sztálin-szobor készítéséhez használták fel.

A jelenleg is zajló Steindl Imre Program keretében újraöntik az eredeti installációt, így az Andrássy szobornak 2014 májusára, míg a domborműveknek 2015 decemberére kell visszatérniük a Kossuth Lajos térre.

02/03/2014

Az 1870-ben átadott Budavári Sikló Európa második ilyen jellegű létesítménye volt a maga idejében. Gróf Széchenyi Ödön kezdeményezte 1867-ben, a franciaországi Lyonban látott példa nyomán, hogy a Várhegy lejtőjére gőzhajtással működtetett kötélvontatású vasút épüljön. A jármű 75 éven át hibátlanul működött, 1873-ban egy év alatt 1,5 millió utast szállított, 1943-ban a bevétel elérte a kétmillió pengőt .

Időközben a siklót többször is átalakították, de a gépészeti rész érintetlen maradt 1944 végéig, amikor az ostrom idején, az év utolsó heteiben a felső állomást és a kocsit bombatalálat érte.

A még meglévő gépeket, berendezéseket 1948-49-ben elszállították, a pálya sínanyagát a romeltakarítási, vasgyűjtési mozgalom "hasznosította". Hosszú évek civil aktivitásának köszönhetően 1980-ban a főváros megbízást adott a Metróber
vállalatnak arra, hogy készítsen átfogó tanulmánytervet a sikló újjáépítésére. Ez lett az alapja a további helyreállításnak. A civil mozgalomból állami, illetve fővárosi program lett, és 1986. június 4-én, éppen 25 évvel ezelőtt átadták a siklót a forgalomnak, amelyet jelenleg is a BKV üzemeltet. Budapest Duna-parti látképének szerves részeként 1987 óta az UNESCO Világörökség listájában is szerepel.

Ma a két kocsi - Margit és Gellért - reggeltől estig szállítja
az utasokat a 95 méternyi pályán. A két kocsi inga jelleggel van
összekötve: miközben az egyik kocsi felfelé indul a másik lefelé
megy. Kocsinként egyszerre 24 utast tud szállítani.

22/02/2014

A Margit hidat egy titkos szabadkőműves páholy tagjai építették – állítja az az összeesküvés-elmélet, amelynek fontosabb megállapításait egy korábbi posztban idéztük. Most megvizsgáljuk, hogy hitelt érdemlőek-e a felsorolt titkos jelek, és hogy van-e bármilyen alapja a hiedelemnek.

A legfontosabb állítás az obeliszkekre vonatkozott, amelyek - az elmélet hívei szerint - Jáchin és Boáz oszlopaira utalnak. Valóban nehéz megmagyarázni, vajon milyen megfontolásból kerültek a híd közepére ezek a jelképek, s talán csak félig meggyőző az a magyarázat, hogy a 19. század második felének építészeti stíluskavalkádjában az ókori szimbólumok újrahasznosítása sem számított teljesen idegenszerűnek. Aki kellően sok Dan Brown-t olvasott, az persze automatikusan asszociál szabadkőművesekre piramisok (vagy a tetejükön piramist formázó obeliszkek) láttán, hiszen ez a forma jól illeszkedik az ötös szám bűvkörébe, de könnyen kapcsolatba hozható a napimádattal, megvilágosodással stb. is.

A korona alakjának torzulására sincs minden kétséget kizáró magyarázatunk, talán ezt is a kor építészetére jellemző virtuóz, újszerű, formabontó megoldásként lehetne értelmezni. Mégis valószínűtlen, hogy éppen a Szent Koronával kísérleteztek volna így a szobrászmesterek. Egy másik - véleményünk szerint meglehetősen valószínűtlen - magyarázat azt állítja, hogy a hídra készített korona a monarchia egységét lenne hivatott kifejezni azáltal, hogy a magyar és az osztrák császári korona vonalait ötvözi. Mások szerint a korona kizárólag az osztrák császári fejékre hajaz, és egyfajta elnyomó jelképként jelenik meg a hídon. (Ez esetben a leláncolás-teória nyilván nem állja meg a helyét.)

Az állítólagos leláncolásra egyébként is tudunk egy elfogadhatónak tűnő választ: a láncok - ahogy ez a híd alól nézve egyértelmű - nem a koronát rögzítik, hanem a híd oldalán lévő címert tartják.

Érdekes a magyarázat az utolsó felvetésre is, annál is inkább, mert itt nem csak vélelmekről, hanem egy nagyon is kézzelfogható pecsétről van szó, ami tényleg szabadkőműves jelkép, és tényleg megtalálható a szigetre vezető lejárónál, egy szoborban. A pecsétről tudjuk még, hogy az a Hajnal páholyé, a Hajnal páholy azonban nem létezett még a híd építésekor, s ezzel megdől a hitelessége a teóriát alátámasztó egyik legfontosabb bizonyítéknak.

11/02/2014

„Élelmiszerünket felhasználtuk, utolsó töltény a csőre töltve. Budapest védői választhatunk a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás között. Az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel, nyilaskeresztesekkel együtt offenzív módon új harci és ellátási bázist keresek. Február 11-én a sötétedés beálltával kitörök. Kérek felvételt Szomor-Máriahalom térségében. Fényjelzés: kétszer zöld=saját csapat. Erők: németek 23900, ebből 9600 sebesült; magyarok 20000, ebből 2000 sebesült; civilek 80-100000.”

Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer rádiótávirata a Dél Hadseregcsoportnak (Budapest, 1945.02.11. 17:50)

Alig hangzott el az éterben a fenti üzenet, a személyzet azonnal hozzálátott a rádióberendezések megsemmisítéséhez. Budapest ostromának utolsó, tragikus felvonása 1945. február 11-én este 8 órakor kezdődött.

Aki ma végigsétál a Széll Kálmán vagy a Széna téren, valószínűleg nem gondolná, hogy ott zajlott a város történetének legnagyobb mészárlása. Pedig pontosan itt próbáltak meg áttörni a magyar és német rohamcsoportok. Helmuth Friedrich százados így emlékezik vissza:
„Vékony résen keresztül a házak fekete kontúrja között éles fény, mint valami nagyvárosi főutcán, ahol világítanak a reklámok és a kirakatok. Nem nehéz kitalálni, hogy a fények itt gránátoktól, nyomjelzős lövedékektől és a töméntelen világítórakétától származnak. Ott van tehát a front, a Széna tér! Ezen a szoroson mindenkinek át kell jutnia. Az emberek mellettünk jobbra és balra már megvesztek. Könyökükkel küzdik magukat előre, löknek és rúgnak, akár az állatok.

Hans Bayer tiszthelyettes így ír erről az őrületről:
„Átrohanunk a nyílt téren. Csattanások és robbanások előttünk, mellettünk, mögöttünk. Géppuskák kelepelnek, géppisztolyok kattognak, lövések dörrennek, kézigránátok robbannak – tűz mindenütt. Gondolkodásra nincs idő. Előttem égő páncélos. Elöl orosz lövegnek kell lennie, amely mindig belelő a tömegbe. Telitalálat telitalálatot követ. Akit eltalálnak, fekve marad. Akár a lemmingek, vakon előrehajtva hullanak a tengerbe – ahogy itt is előrelökdösődik a tömeg, mely nemrég még fegyelmezett volt, s most a vesztébe rohan.”

Többszöri roham és óriási véráldozat árán a kitörők elérték a Városmajort, a János kórházat és az Olasz (ma Szilágyi Erzsébet) fasort. A szovjet katonák között pánik tört ki, vonalaik felbomlottak, amikor azt tapasztalták, hogy a rohamozók a veszteségekkel nem törődve őrült módjára vetik bele magukat a kézifegyverek tüzébe. Az így kialakult réseken körülbelül 16 ezer kitörő jutott ki a várost körülvevő hegyekbe. Azonban a német vonalakat végül csak alig 700-an értek el.

Így ért véget Budapest 102 napos ostroma, ami egyáltalán nem a jó és a rossz harcáról szólt. Akik azt hitték, hogy a hazájukat védik, nem hazájukat védték. Akik azt hitték, hogy őket felszabadították, azokat nem szabadították fel.

(A képen egy kiégett német páncélgépkocsi látható a Bem rakparton.)

09/02/2014

„A hidat visszafoglalom vagy elesem. Előre, Magyar! Ha nincs híd, nincs haza!”

1849. február 9-én vívták Bem József honvéd tábornok és Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok seregei a sorsdöntő piski csatát, ahol véres küzdelem árán a lengyel származású hadvezér csapatai győzedelmeskedtek.
A piski csatának komoly tétje volt: amennyiben nem sikerül megállítani Puchner seregeit, az osztrák csapatok kijutnak az Alföldre, Erdély elvész, és a szabadságharc sorsa is megpecsételődik. Az apró falucska Dévától 8 kilométerre keletre, a Sztrigy folyó balpartján fekszik, ahol Bem csapatai már az ütközet előtti napon elfoglalták állásaikat. A lengyel származású fővezér feladata egyszerű és világos volt: meg kellett akadályoznia, hogy a császáriak elfoglalják a Sztrigy felett épült, mintegy 40 méter hosszú fahidat. Miként Bem is megállapította: „ha elvész a híd, elvész Erdély is”, így aztán a Piski melletti átkelő később a magyar hadtörténet egyik legjelentősebb hídjának bizonyult. A tábornok a siker érdekében a folyó jobb partján álló fogadó mellett is erős védelmi állásokat épített ki, ezeket azonban a február 9-én hajnalban meginduló osztrák támadás egy pillanat alatt elsöpörte. Puchner körülbelül Bem seregével azonos haderővel, 7000 reguláris katonával érkezett Piskihez, a császáriakat azonban ezen felül még a román népfelkelők tömege is segítette, az osztrák tüzérség pedig messze felülmúlta a honvédok tűzerejét.
A csata császári támadással kezdődött, Kemény Farkas honvédjainak visszaszorulása után pedig hiába küldték rohamra a Mátyás-huszárokat, Puchner tüzérsége pillanatok alatt rendet vágott a lovasok között. A küzdelem hamarosan már közvetlenül a hídért folyt, ahol az ütközet egy válságos pillanatában az osztrák katonák meg is kezdték a honvédek lefegyverzését, Czetz János ezredes megjelenése azonban megfordította az eseményeket. A magyar erők hamarosan elkeseredett rohamot vezényeltek a császáriak ellen, akiket meglepett a nem várt ellenállás, és rövid idő múltán meghátráltak. Egy időre Bem csapatai kerültek fölénybe, az általános támadás azonban ismét megtört Puchner ágyúi előtt, a Piskihez érkező osztrák főparancsnok vezetésével pedig az ellenség újra a Sztrigyig jutott.
Fortuna tehát ismét pártot váltott: a jobb parton álló fogadó rövid időn belül harmadszor is gazdát cserélt. A honvédok helyzete ezután még a korábbinál is válságosabbra fordult, ugyanis miközben a magyar csapatok egy része már futásnak eredt, Puchner utászai megkezdték a híd lerombolt részének újjáépítését, hogy az ágyúk átvontatása után döntő csapást mérhessenek Bem maradék erőire. A csata látszólag elveszett, a lengyel hadvezér azonban észrevette, hogy a császáriak már szinte teljesen felélték lőszerüket, ezért mindent egy lapra tett fel: harcba küldte a Bethlen Gergely parancsnoksága alatt álló tartalék egységeket, melyek végül kiharcolták a győzelmet. A Sztrigy két partját összekötő híd tehát a honvédek kezén maradt, a következő hónapokban pedig Erdély is újra magyar uralom alá került.

A fényes győzelemnek Istók János szobra állít emléket Budapesten a Bem téren. A szobor sebesülten, felkötött karral ábrázolja Bemet, amint a piski csatában bal kezével rohamra buzdít. Az emlékmű talapzatán a piski csata domborműve mellett azon települések nevei láthatóak ahol Bem győzelmet aratott, hátsó oldalán pedig Petőfinek Bem tábornokot dicsőítő versét vésték fel. A talapzat elé, üveglappal védve, Bem tarnovi szülőházának egy tégláját helyezték el.