26/09/2026
25. hét Hitbéli elődeink, tiszteletreméltó tanítóink módszertani útmutatásainak áttekintése III.
1.William Meninger tanítása a „Felhő” alapján
1. A kontemplatív ima teológiája és lényege
Egyszerűen szeresd Istent, és légy jelen ebben a tiszta szeretetben, az isteni jelenlétben! Isten szeretete lényegét tekintve egy egyszerű akarati tevékenység. Egy szent pillanat: befelé kell fordulnod a szívedben, és akarnod kell szeretni Őt. Megteheted, hogy ezt a belső fohászt mondod magadban: „Istenem, szeretlek!” Emlékezetünk, képzeletünk és értelmünk azonban gyakran megzavarja ezt a szerető akaratot; a világi gondolatok elterelnek minket Istentől, és belső szétszórtságot okoznak.
A szemlélődő imádság alapvető módszere a tiszta szeretet, amely akkor kezdődik, amikor semmilyen viszonzást nem vársz, semmit nem keresel a magad számára, csak Istent, aki a Minden, és minden mást el akarsz felejteni a kontempláció ezen felhőjében. A szemlélődésben a szerető keresés valójában Isten ingyenes, kegyelmi munkája, nem a tiéd. Hiszen Isten mindenhol ott van, nem kell sehová mennünk, hogy birtokában legyünk a Teremtőnek; Ő még akkor is jelen van a lelkiismeretünkben, ha vétkeztünk. Ez a szemlélődő imádság nem korlátozódik rendkívüli misztikus tapasztalatokra, és nem korlátozódik kiváltságos emberekre vagy szentekre.
2. Az ima módszere, a gyakorlat menete
Kényelmesen ülj le, talpadat helyezd a padlóra, kezedet tedd lazán összetéve az öledbe vagy a térdedre. Ne ülj karosszékben, és ne legyen túl puha a szék. Csukd be a szemedet, vegyél mély levegőt, töltsd meg a tüdődet, tartsd bent a levegőt néhány másodpercig, majd lassan fújd ki. Ezt a légzést végezd el egymás után háromszor: egyszer az Atya, egyszer a Fiú és egyszer a Szentlélek nevében. Ezután mondj egy személyes imát a saját szavaiddal, kifejezve, hogy mennyire szereted Őt, és mennyire Vele akarsz lenni!
A belső szétszórtság és a kísértések egy rövid, szent imaszóval előzhetőek meg, mint például: ’Abba’, ’Atya’, ’Úr’, ’Jézus’, ’Üdvözítő’, ’Szentlélek’, ’Küriosz’, ’Adonai’, ’Yahve’. Ismételgesd magadban csendesen a szívedben, és közben akard Istent szeretni. Kezdd el mondogatni, és ezt folytasd az isteni jelenlétben tizenöt-húsz percig. Ha elkalandozol, egyszerűen térj vissza a szent imaszóhoz annyiszor, ahányszor ez megtörténik. Ha majdnem elalszol a csendben, adj magadban hálát az alvásért, és térj vissza az imához. Lehet, hogy időközben megfeledkezel az imaszó mondogatásáról, de semmi baj: csendes nyugalomban folytasd a belső imát, amíg le nem jár az időd. Amikor a végére értél, zárd le a gyakorlatot, s áhítattal mondd el a Miatyánkot.
3. A belső harc és a lelki gyümölcsök
A szemlélődő imádságban a legfontosabb az alázat és a kitartás. A keresztény ember egyszerre Mária és Márta, mert az egyházban a szemlélődés és a cselekvés kiegészíti egymást. Márta útja önmagában, a belső csend nélkül pusztán aktivizmus, amely modern eretnekségnek minősül.
A zavaró gondolatok és kísértések folyamatosan fel fognak törni a mélyből, sőt, akár traumatikus élmények is felszínre kerülhetnek. Ezekre a gondolatainkra ne reflektáljunk, ne szenteljünk felesleges figyelmet nekik, hanem egyszerűen forduljunk vissza Isten szeretetébe.
A szemlélődés optimális időtartama naponta húsz perc. Ez a fajta belső ima rendszerint a testi feszültségeink csökkenését eredményezi, és a kegyelem által mélyen átalakít bennünket lelkileg, sőt testileg is. A szemlélődésben megélt isteni szeretet megalapozza, hogy a mindennapi életben embertársainkat úgy szeressünk, ahogyan Istent. Az ima végső gyümölcse és eredménye ugyanis az Isten szeretetéből fakadóan önmagunk igaz, tiszta szeretete lesz, valamint a felebarátaink iránti őszinte szeretet.
2.Wilfred Stinissen tanítása Teréz és János alapján
1. A kontemplatív ima és a módszerek szabadsága
A szemlélődő imádság nem módszer, hanem maga az élet. A módszer a felkészülésünket és a megnyílásunkat segítheti, de Istent nem kényszerítheti semmilyen technika. Az Úr megnyilatkozása az embertől teljesen függetlenül történik, ezért óvakodnunk kell attól, hogy a technikai részre túlságosan nagy hangsúlyt fektessünk, mert ez azzal a veszéllyel járhat, hogy az imaélet további fejlődését akadályozzuk. Fogadjunk tehát hálásan minden módszertani tanítást, anélkül azonban, hogy mereven ragaszkodnánk hozzá, és amikor akadályként tapasztaljuk, váljunk szabaddá tőle. A meditáció annyit jelent, hogy kitesszük magunkat Isten kegyelmi hatásának, aki életre vezet minket; hagyjuk megtapasztalni magunkban Isten erejét, engedjük, hogy Ő átalakítson minket. A szemlélődő imádságos életet olyan, mint a nászút és a magányosan tett utazás közötti különbség: nem mindegy, hogy a Szerelmesünkkel követjük ugyanazt az útvonalat, vagy nélküle. Minden belső kiüresedés azt a célt szolgálja, hogy be tudjuk fogadni az isteni Igét.
2. A test szerepe, a helyes testtartás
A stabil ülés a lelki nyugalom megszerzése miatt szükséges. A külső és a belső összeszedettség szoros kapcsolatban áll egymással. Olyan testhelyzetben kell lennünk, hogy hosszú ideig tudjunk ülni anélkül, hogy változtatnunk kellene rajta. Avilai Szent Teréz korától kezdődően a karmeliták gyémántülésben, a lábikrájukon és a sarkukon ülve imádkoznak, ezért karmelita testtartásnak is nevezik. Stinissen nem javasolja a keresztbe tett lábakat, mert abban nincs meg az a belső készenlét, ami a térdelő helyzetben, amely egy alázatos testtartás, melyben kicsinek érezzük magunkat a Teremtő előtt. Ha valakinek ez nehézséget jelent, egy kis zsámolyt vagy párnát alkalmazhat, hogy csökkentse a feszültséget a testben. A combok összenyomódása miatt lassabban áramlik a vér, a lélegzet és a szívritmus is lelassul, a testi működés minimalizálódik, az így a felszabaduló energia az agyunkban gyűlhet össze, ami a tisztább lelki látásunkat segítheti. Ha széken ülünk, legyen háttámlája, az ülés legyen szimmetrikus, a térdek a csípőnkkel egy magasságban legyenek. Egyenes hátgerinccel üljünk, mert görnyedt háttal nem lehet meditálni.
Lélegzésünkkel az Istennek való odaadódásunkat fejezzük ki: amikor levegőt veszünk, kapunk; amikor kilélegzünk, adunk. Aki nem vesz levegőt, elszigeteli magát a világtól, ezért a létezés alapvető formája az adás és kapás. Egyenes testtartásunk becsületes lelkűségünket, szeretetünket és nyitottságunkat fejezi ki. Ha túl gyorsan lélegzünk, felületessé válunk, hagynunk kell tehát a lélegzést csak engedni, hogy végbemenjen bennünk. Először figyeljük a szabad áramlását, ne legyünk kapkodóak vagy erőtlenek. Szeretni annyit jelent, mint kilépni magunkból; a lélegzettel kilépünk magunkból, és elfogadjuk, hogy az Úristen az orrunkba lehelte az élet leheletét. A meditáció kezdetben akár állhat egyszerű tudatos lélegzésből is, a kilégzés és a belégzés ritmusából, amiben egy kis szünetet tartunk, amikor várunk a feltámadásra: hagyjuk, hogy jöjjön. A belégzés mindig új élet, amikor Isten elhalmoz minket a javaival.
A szerző a meditáció állapotát relaxációs állapothoz hasonlítja, amikor az ember elengedi az egocentrikus helyzetet, ellazul és fesztelenségbe kerül. Vállainkat is ellazítjuk, kezünket tiszta, befogadó, nyugodt állapotban tartjuk; ehhez hosszas gyakorlás szükséges. A cél, hogy minél kisebb legyen a feszültség a testünkben. Szemünket becsukjuk, lelki látásunkkal látjuk Isten arcát, így könnyebben eljutunk a mélységig. Ha hajlamosak vagyunk az elalvásra, lehet, hogy érdemes egészen vagy félig nyitva tartani a szemünket, és akár egy pontra irányítani: a keresztre, egy ikonra vagy valamilyen meditációs tárgyra. A test azonban csupán munkaeszköz, ellenállással is rendelkezik. Kifejezőeszköz, amelyben kapcsolatteremtésünk megnyilvánul Isten felé, ugyanakkor elválasztó fal is lehet, tehát egy ambivalens elem. A meditációnak csak az első szakaszában bír nagyobb jelentőséggel, egy alsóbb lépcsőfokon. Az egyesülés, a lelki házasság a lélek mélyén történik. Minél közelebb jutunk Istenhez, annál inkább akadálynak érezzük a testünket, hogy lényünk kilépjen önmagából. Ugyanakkor a lélek egyáltalán nincs bezárva a testbe, a test nem börtön.
3. A Jézus-ima és a szív imájának gyümölcsei
A meditációhoz Stinissen a Jézus-imát javasolja, amely egy hitvallás, ugyanakkor nem kizárólagosan ezt. Az egyházi év aktuális liturgikus időszakaiban módosíthatjuk. Karácsonykor: „Aki értem emberré lettél, könyörülj rajtam”, húsvétkor: „Aki értem feltámadtál, könyörülj rajtam”; így a liturgikus évbe való belehelyezkedéssé válhat. De máriás formát is lehet választani az Istenanya imája által: „Isten Anyja, könyörülj rajtam”. A Jézus-ima mondogatása tulajdonképpen az út végét jelenti, amikor elkezdünk meghalni önmagunk számára.
Ez már a szív imája, amely a találkozás helye. A szívünk testi és lelki forrásunk is. Először csak az ajkak imája lesz, majd az értelem imája, végül a szív imájává válik. A Jézus-imában ezáltal egyre mélyebben veszünk részt, az egész embert formálja és alakítja át. Eljön az idő, amikor egy bizonyos gyakorlás után már szüntelen imává válik bennünk a Jézus-ima. Életünk üres pillanataiban, az utcán, vagy tevékenységeink közepette is megindul bennünk, és az egész életünk egy folyamatos imaállapotává válhat.
Kezdetben az imádság megkezdéséhez szükséges a külső csend és a külső környezet nyugalma. Egy idő után azonban egyetlen könyörgés elég lehet ahhoz, hogy mély, belső csendbe kerüljünk a szent név mondogatásával, vagy egy idő után akár anélkül is. Ha ezt a csendet megtaláljuk, már az Istennel való közösséget tapasztaljuk meg. Lelki mértékletességünk elengedhetetlen: minél egyszerűbb, mezítelenebb, tisztább a szándékunk, és minél inkább elfogadjuk szegénységünket, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy Krisztussal találkozzunk. Szívünk megőrzése éberséget kíván, nemcsak az imádság alatt, hanem a napi tevékenységünk során folytonosan, bűnös mivoltunk felidézésével. Furcsa, kettős élethelyzet a keresztény imádságos ember élete: tégy meg mindent, amire képes vagy, hogy végül megállapítsd, semmire sem vagy képes Isten nélkül. De a lelki élet logikája ez, csak így lehet előrelépni.
4. Az imádságos állapot és a teológiai receptivitás
Stinissen meditációs formákat különböztet meg, ezekkel arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem arról tanít, hogyan kell, hanem arról, hogyan lehet meditálni. Minden meditációt valamilyen meghatározott témához köt. Javaslata szerint alapvetően inkább a kora reggeli órákban kell minimum 20 percet a belső ima gyakorlásával tölteni. Az állapotot egy szent ikon vagy a feszület szemlélésével, illetve testi relaxációval kezdjük. A légzésnél a kilégzés mindig hosszabb, mint a belégzés; az orrunkon keresztül lélegzünk be, és úgy is engedjük ki a levegőt. A legfontosabb szempont, hogy a Szentlélek belső fuvallatát kövessük, és tudatosan lélegezzünk: a folyamat ritmusa a kilégzés, a szünet, majd a belégzés alatti hála.
Az imádságos állapot tehát minden görcsös erőlködés nélküli, békés állapot. Ez teológiailag sem nem puszta aktivitás, sem nem passzivitás, hanem tiszta receptivitás, vagyis szent fogékonyság, egy tudatos és akart kegyelmi nyitottság, amelynek fenntartásához a lehető legkisebb emberi erőfeszítésre van szükség. Ennek megőrzése azonban belső nehézségekbe ütközik. Egyrészt az elkalandozásokba, amelyek normális részei az imádságos életünknek. Ez fakadhat az önátadás hiányából, amikor a szívünk még kétfelé sántikál, langyos és megosztott. Életünk könyörtelen visszajelzése ez, amely az imában feltárja, hogy Istenhez tartozásunk mélysége messze van attól, mint amit mi gondolunk magunkról. Önmagunk teljes elhagyása nélkül ugyanis lehetetlen spirituálisan imádkozni, mivel az irányt csak Isten tudja megadni. Folytonosan döntenünk kell, hogy féltékenyen megmaradunk saját, egoista életünkben – és ezzel elzárjuk magunkat a belső ima útjától –, vagy lemondunk mindenről, és odaadunk mindent, elvágva magunk mögött minden emberi biztosítékot, s bizalommal ugrunk Isten atyai ölelésébe.
Elkalandozásaink a belső központosítás hiányából is fakadhatnak, amikor elszórakozunk, és nem vagyunk képesek a lelki mélység aszketikus munkáját elvégezni. Ehhez nyújt segítséget egy rögzített imaformula, illetőleg az, ha a hétköznapi teendőinket is összeszedetten végezzük. Ezt fejezi ki a ’tedd, amit teszel’ (age quod agis) elve, ami alapvetően kell, hogy meghatározza keresztény életünket.
5. A képzelet kísértései és az érzékeken túli kontempláció
A szerető figyelem kialakulásának másik nagy akadálya a képzelettel kapcsolatos, pszichológiai természetű veszélyforrás. Ez tulajdonképpen az önmagunkban való gondolkodás megkezdése, amikor akaratunk elfordul Isten tiszta jelenlététől, és valamilyen világi kép merül fel előttünk, a képzeletünk pedig elkezd csapongani. Ez a folyamat azonban nem teljes automatizmus, nem jelent teljes kiszolgáltatottságot a kísértéseknek; rendszeres gyakorlással megtehetjük, hogy ezeket a képeket nem vonjuk a figyelmünk körébe. Az imádság kezdetben a képzelet rögzítése, hiszen azt teljesen kiiktatni nem lehet. Választhatunk olyan természetes, biblikus képeket, amelyek a képzeletünket szent irányban tartják fenn: ezek a liturgikus szimbólumok lehetnek, mint például a víz, a bor, az olaj, a tűz vagy a fény. A liturgiából és a Szentírásból vett képek közül Stinissen feltár előttünk néhányat: a tűz, mint a csipkebokor, a pünkösdi láng vagy a Lélek tüze; a víz, mint Jeremiásnál a tiszta forrás a ciszternákkal szemben; vagy a kehely, amely a magunk belső nyitottságát fejezi ki.
Ez a szakasz azonban idővel átmenetet nyit meg az érzékeken túli, magasabb szintű imádságra, amikor az ima már a szellem és a misztika szintjére helyeződik át. Ekkor a képek, amelyek korábban a képzeletünk rögzítésére szolgáltak, inkább gáttá és akadállyá válnak. A szemlélődő ima ugyanis nem arról szól, hogy felszínes érzelmeink vagy vigasztalásaink legyenek; az érzéseinknél jóval mélyebb lelki síkon zajlik, ahol érzelmileg már nem vagyunk érintettek. Az az isteni ajándékok alázatos elfogadása és önmagunk teljes odaadása, önmagunk kisebbíteni akarása és Isten növekedésének a támogatása a lét legmélyebb szintjén történik. Ez a tiszta lét tartománya, nem a birtoklásé.
6. Praktikus tanácsok és az ima gyümölcsei
Imádkozni mindig lehet, és tudatosan újrakezdeni is mindig lehetséges az imádságot. Mindehhez azonban az is szükséges, hogy ne egy előre meghatározott emberi ideál szerint imádkozzunk, hanem mindig magára Istenre megnyílva forduljunk a kegyelem felé. Isten mindig, itt és most, a jelenlét szent pillanatában van. Minél többet imádkozunk, annál inkább fogunk tudni imádkozni.
Praktikus tanácsként és előkészületként az ima előtt olvassunk szent szövegeket, vagy valahogy tudatosan vonjuk ki magunkat a mindennapi gondok és a világi foglalatosságok köréből. Mondjuk a Jézus-imát a légzésünk ritmusára, ám ezt a formulát lehetséges, hogy egy bizonyos idő után már akadálynak fogjuk érezni a szerető csendben.
Az imádság hűséges gyakorlása a munka, a mindennapi élet és az imádság közötti éles határvonalakat egyre inkább megszünteti. A mély imagyakorlatot elérő ember tulajdonképpen a lelkében már szüntelenül imádkozik. De ezáltal mégsem válik szükségtelenné a kizárólagosan az imádságra elkülönített idő és magány; az élet egészséges ritmusát az intenzív, tiszta imádságos időszakok és a mindennapi tevékenységek között mindvégig fenn kell tartani.
3. Karthauzi Guigo, a rendszerező
1. Guigo imamódszere és a Katekizmus alapvető összefüggése
Karthauzi Guigo klasszikus imamódszere négy egymásra épülő fokozatból áll: lectio (olvasás), meditatio (elmélkedés), oratio (imádság) és contemplatio (szemlélődés). A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) ezzel összhangban az imádságos élet három fő megnyilvánulási formáját különbözteti meg: a szóbeli imát, az elmélkedést és a szemlélődő imádságot.
Az elmélkedés a Katekizmus 2708. pontja szerint fölhasználja a gondolkodást, a képzeletet, a lélek érzéseit és vágyait. Ez az összeszedettség teológiailag szükséges a meggyőződéses, hitbeli elmélyüléshez, a szív megtéréséhez, és a Krisztust követő akarat erősödéséhez. A keresztény imádság szívesen elmélkedik „Krisztus misztériumairól”, például a Szentírás elmélkedő olvasásában (a lectio divinában) és a szent rózsafüzérben. Az imádkozás ezen intellektuális és gondolkodási formája nagyon értékes, de a keresztény imádságnak többre kell törekednie: Jézus szeretetének személyes megismerésére és a vele való misztikus egyesülésre. Ugyanakkor a Katekizmus 2709. pontja arra hívja fel figyelmünket, hogy a szemlélődő imádságban is elmélkedhet még az ember, de a lélek tekintete már közvetlenül az Úrra irányul.
2. A kolostorban élők lépcsője – Scala claustralium
Karthauzi Guigo a Scala claustralium (A kolostorban élők lépcsője) című művében mutatja be, hogy a Szentírás szavai hogyan vezetik az imádkozó embert az Isten felé vezető úton, miként lesz az olvasásból valóságos kegyelmi találkozás. Négy lépcsőfokon keresztül tárja fel, miként valósul meg a szavak és a diszkurzív gondolkodás valóságán túl az isteni misztérium és az imádkozó ember közötti kommúnió. Ez az az út, amelyen az ember a földről feljuthat az égbe; négy olyan lépcsőn keresztül, amelyek mind nevükben, mind számukban, rangjukban, szerepükben, tulajdonságaikban és feladatukban különböznek egymástól.
– Lectio (Olvasás). A szent szöveg gondos tanulmányozása. Szerepe szerint felkelti az értelmet, és keresi, hogy mi az igazság, s miként szerezhető meg a lelki bölcsesség. Ez adja meg a szükséges alapvetést és az anyagot, majd az elmélkedéshez küld tovább minket. Lényegét tekintve még külső gyakorlat, az aszkézis első foka, a kezdők lelkigyakorlata.
- Meditatio (Elmélkedés). A kereső elme belső cselekedete, amely a rejtett igazság teológiai jelentését kutatja, hogy az elme ne álljon meg a betű felszínén, a legbelső lényegig hatol, egyenként mindent megvizsgál, és figyelmesen végiggondol. A spirituális birtoklás vágya tüzeli az embert: minél tovább keresgél, annál inkább szomjazik Istenre. Ez a szakasz fájdalommal is jár, mert a lélek a tiszta édességet ekkor még nem ízlelheti. Az elmélkedés gondosan kutatja, hogy mire kell vágyódnunk, megtalálja a kincset, kiássa és felmutatja, de önerejéből nem tudja birtokba venni. Olvasni és elmélkedni jók és gonoszok egyaránt szoktak; intellektuális felismerésre ugyancsak egyaránt eljuthatnak. A Bölcsesség Lelke az, ami a lelket innen tovább emeli. Ez a belső értelem dolga, a haladók fokozata.
- Oratio (Imádság). A szív alázatos, fohászkodó Istenhez fordulása. Ebben tapasztalja meg az ember, hogy minél inkább megalázza magát, annál inkább eltávolodik a gőgtől; ezért a lélek mélyen megalázza magát, és az elmélkedésből az imádságba menekül. Itt az ismeret már nem elméleti, nem a száraz betű formájában jelenik meg, hanem a tapasztalat átélésében, méltatlanságunk és bűnös mivoltunk megvallásában – ahogyan az evangéliumi kiskutyák is szeretnének enni a gazda asztaláról lehulló morzsákból. Az imádság minden erejével Istenhez emeli a lelket, mintegy kikönyörgi a Teremtőtől a kincset, a szemlélődés misztikus édességét. A vágyakozásra irányul, ez az elkötelezettek fokozata.
– Contemplatio (Szemlélődés). Az Istenbe kapaszkodó lélek önmaga fölé emelkedése, a tiszta kontempláció. Itt az elme már teljesen megfeledkezik önmagáról; ez a misztikus tapasztalat halált hoz a bűnös önzésre, és az igaz életre vezet, amely mintegy megrészegítve józanítja ki a lelket. A szemlélődésben annyira elnyeli a lélek a testi indulatokat, hogy a hús semmiben sem mond ellen a szellemnek, az ember szinte teljesen lelkivé válik a kegyelemben. A szemlélődés az első három lépcsőfok fáradtságát jutalmazza meg; fölötte áll minden földi érzéknek, a boldogok imádságos fokozata ez. A kegyelem azonban a földi életben nem mindig mutatkozik meg, van, amikor elrejtőzik; de az Úr érkezéséből és távozásából egyaránt lelki hasznot húz a hűséges lélek.
3. A lépcsőfokok szerves kapcsolata és célja
Ezek a lépcsőfokok célirányosan és szorosan kapcsolódnak össze: legfőbb céljuk a lelket a szemlélődésbe és a belső mélyébe vezetni. Az előző lépcsőfokok mind eszközök a tökéletesség eléréséhez. A fokozatok rendszerint sorban követik egymást; a későbbi szintek az elsők nélkül csak nagyon ritkán fordulnak elő az imaéletben. Hiszen az elmélkedés érett gyümölcse az imádság, amelynek közvetlen eredménye és betetőzése a szemlélődés; az odaadó imádság juttatja el a lelket a kontempláció fokozatára. Jól teszi az ember, ha hűségesen gyakorolja magát egy-egy fokozatban, és a kegyelemmel együttműködve próbál fölülemelkedni a fokozatokon.
A teljes videó megtekinthető az alábbi linken:
https://youtube.com/?si=jHQVC_Mft1vbTb4s
Zakariás Testvér
