14/08/2026
Az Amurok, Én és a Marhacsorda
Vannak vízparti történetek, amiket nehéz jól elmesélni.
Gyönyörű alföldi vidéken élünk, ahol a szabadon legelő marhák a tájhoz tartoznak. Minden évben megesik velem, hogy amurok és pontyok után kutatva időnként átkerékpározom közöttük, most azonban közöttük horgásztam, osztozva velük a vízparton, mely egyszerre volt bizarr és különlegesen szép élmény.
Este nyolc előtt lehetett nem sokkal, negyedórája bedobott botjaim készenlétben vártak.
Éppen megpihentem, amikor tekintélyes lépteket hallottam az autó mögül, inni jött a marhacsorda. Mikor kiérkeztem, nagyon messze legeltek, így erre nem számítottam és bizony hosszú a csatorna, bárhol máshol is ihattak volna.🙂
Valószínűleg a tartós jelenlétemre lettek figyelmesek.
Egyre közelebb jöttek, míg végül teljesen körbevettek, amint az autóm mellett álltam. Kiváncsian méregettek, én pedig kissé feszült csodálattal figyeltem, ahogyan a teret körülöttem teljesen betöltik.
Meglepettségem aggodalommá változott, amikor mindkét, egymástól távolabb elhelyezett horgászbotomat erős robajjal körülállták, hogy ihassanak a csatorna vizéből.
"Istenem, csak most ne legyen kapásom" - suttogtam. Ugyanis a csorda teljesen elválasztott mindkét botomtól.
Néhány másodperc múlva azonban elsült az alsó tigrismogyorós pálca.
Először azt hittem, hogy a tehenek rúgták fel, hiszen a helyemet sem láttam tőlük olyan sokan voltak, de gyorsan rá kellett jönnöm a tévedésemre, ugyanis a jelző igen határozott volt. Az adrenalin átvette az irányítást minden végtagom felett és kétségeim ellenére merítővel a kezemben egyenesen közéjük rohantam.
Hirtelen mozdulásom megijesztette őket és hatalmas testükkel minden irányba szétugrottak szabadon hagyva az utat a partig.
Amur a horgon
A hal már a bot felemelését követően irányt váltott, így jól tudtam mi következik.
Mielőtt azonban teljesen átadhattam volna magam a küzdelemnek a marhák ismét megjelentek, de ezúttal közvetlenül mögöttem nagyjából 2 méterre.
Élő sorfalat állva figyeltek engem, amint próbáltam a halat merítőbe terelni, ami végül sikerült.
Arról viszont fogalmam sem volt, hogyan jutok el a matracig, ami az autó mellett volt kiterítve, mintegy 20 méterre.
A tehenek nem mozdultak, egyre csak gyülekeztek előttem kiváncsian.
Ekkor az amur csapott egyet a merítőben, én pedig felugrottam a partfal tetejére megint egyenesen feléjük, amitől úgy megriadtak, hogy az egész csorda óriási robajjal futásnak eredt a rét belseje felé.
A Nagy megérkezik
Rohantam a matrachoz fertőtleníteni és mérlegelni, hogy az amurt mielőbb biztonságba helyezhessem.
Abban a pillanatban, ahogy letároltam, üvölteni kezdett a felső botot tartó kapásjelző is.
5 percen belül a második sprintemet indítottam meg, ám ezúttal merítő nélkül.
Az első torpedónal közel kétszer nagyobb példány hatalmas kitörést produkált, majd egyenesen felém jött.
A fárasztás második szakaszába lépve a botot fém ágasokkal kiékeltem, a féket középre állítottam és egy 80 méteres kört megtéve visszarohantam az első helyre a merítőnyélért, majd az autóhoz a fejért. Futás közben összeraktam és újra felvettem a kontaktot az amurral.
Még horgon volt, megpróbáltam megszákolni. Egy mesteri mozdulattal kitört belőle, így folytattuk a küzdelmet míg végül az enyém lett és Őt is biztonságba helyeztem, azonban a fárasztás és a meleg vízzel párosuló relatíve alacsony oxigénszint annyira kimerítette, hogy átmeneti vízben történő pihentetést követően sem volt elég ereje magától elúszni.
Ruháim többségétől megszabadulva beugrottam mellé a sötétben és frissíteni kezdtem.
Nagyjábol 15 percen át együtt úsztunk a Csatorna mély, húzós vízében, míg végül erejét visszanyerve elbúcsúzott.🙏
