25/09/2026
Talán most elindulhatunk a felelős vadgazdálkodás irányába.
A vadászat nem kiváltság, hanem felelősség
Az Országos Magyar Vadászkamara elnöke, dr. Jámbor László lemondott tisztségéről. A kérdés ma már azonban nem egyszerűen az, hogy ki vezeti majd a kamarát. A kérdés az, hogy milyen szerepet szánunk a vadászatnak, vadgazdálkodásnak Magyarország jövőjében?
Talán itt az ideje kimondani valamit világosan: a vadászat nem „úri huncutság”. Az elmúlt években a nyilvánosságban túl sokszor kapcsolódott össze a vadászat a kiváltsággal, a reprezentációval és a luxussal. Ez a kép méltatlan azokhoz a hivatásos és tisztességes vadászokhoz, akik nap, mint nap valódi szakmai munkát végeznek. És ez nem lehet a magyar vadgazdálkodás jövője.
A felelős vadgazdálkodás ugyanis stratégiai jelentőségű szolgálat. Nem azért, mert kevesek kiváltságát őrzi, hanem azért, mert a vadállomány megfelelő kezelése az erdőgazdálkodás, a mezőgazdasági termelés és a természeti környezet egyensúlyának feltétele.
Egy magyar erdő, vagy mezőgazdasági terület ugyanis nem képes korlátlan számú nagyvadat eltartani. Ha a vadállomány meghaladja egy terület eltartóképességét, annak árát nem egy szűk szakmai kör fizeti meg. Megfizeti a gazdálkodó, károsodik az erdő, sérülnek az élőhelyek, nőnek a vadkárok, maga a vadállomány és végső soron az egész társadalom viseli a következményeket.
Éppen ezért a vadállomány szabályozása nem valamiféle kellemetlen mellékága a vadgazdálkodásnak. Ez maga a vadgazdálkodás egyik legfontosabb feladata.
A vadászat akkor tölti be a szerepét, ha nem önmagáért van, hanem egy nagyobb közös cél eszközeként szolgál: őrzi és fenntartja a természeti egyensúlyt, az erdők és élőhelyek védelmét, a mezőgazdasági termelés biztonságát és a vidéki térségek működését. Ezért a magyar vadgazdálkodásnak meg kell újulnia!
Adatokra és valós állományviszonyokra kell építenünk. Szakmai alapú döntésekre. Átlátható működésre. Egyértelmű felelősségre. És olyan vadlétszámra, amely összhangban van az adott terület eltartóképességével. Nem a hagyományok ellenében kell változtatnunk. A hagyományokra építve kell korszerűsítenünk.
Meg kell becsülnünk a hivatásos vadászok tudását és a tisztességes vadászok munkáját.
A vadászat jövője a feladattal járó közösségi felelősség felvállalása.
Ehhez szemléletváltásra és generációváltásra is szükség van. A tapasztalatot meg kell őrizni, de az új tudásnak, az új szakmai gondolatoknak és a fiatalabb generációnak is teret kell adni.
A megújuláshoz természetesen szükség lesz a vadásztársadalom, a vadásztársaságok és a szakmai szervezetek együttműködésére. Elengedhetetlen a vadásztársadalmon belül a béke.
A magyar vadgazdálkodásnak a természet egyensúlyát, a magyar gazdálkodókat, a vadállomány jólétét és a közös jövőnket kell szolgálnia.
