05/07/2026
Ha nem is látszik rajtam minden pillanatban, amellett, hogy életem legmegtisztelőbb szolgálatát végzem, ez egyben a legizgalmasabb, a legtöbb kihívást és megoldásra váró feladatot kínáló munka is.
Hogy szeretem-e? Nagyon. Igazi hivatás.
Hogy mi benne a legnehezebb? A szembesülés. A szembesülés azzal, hogy milyen mértékben képes eltorzítani a hatalom a személyiséget és milyen mértékben képes elaljasulni az ember. Látni az aktákból ránk ömlő mocskot, és közben nézni a felfuvalkodott, pökhendi arcokat az ellenzék padsoraiban, hallgatni az álszent és cinikus magyarázkodást, a felelősség vállalásának teljes megtagadását. Persze nem csoda, hogy az érkezéskor felpattanó, szalutáló országházi őrök, a külön bejáratok, a szinte már felfoghatatlan szintre emelt kiváltságok, az évtizedeken keresztül hízelgő talpnyalók hada megszédítette ezeket az embereket. Nem csoda, hogy látva az ellopott ezermilliárdokat mindannyiuk meggyőződésévé vált, hogy az a pár tíz-vagy százmillió ilyen vagy olyan formában nekik is jár. Olyan természetessé vált, mint másnak a levegővétel. És ami még rosszabb: nemcsak maguk a politikusok fogadták el ezt, hanem a lakosság is.
Érezzük ezt a nyomást. Érezzük egy rosszul szocializálódott társadalom hibás elvárásait, azt, ahogyan rutinból kérik a közbenjárást, várják az ügyeik informális előbbre vitelét, a teljesítmény alapú kiválasztás helyett a felajánlott lojalitás előnyben részesítését. Látjuk-halljuk, hogy a helyi kiskirályok, polgármesterek és intézményvezetők továbbra úgy tesznek, mintha semmi sem változott volna, folytatják a nagyívű vagy pitiáner aljasságaikat.
Mi azonban még abban az áldott fázisban vagyunk, amikor tudunk nemet mondani, amikor még látjuk a rendszer visszásságait, és amikor a fékek visszaállításával, egy jól működő ellenőrző rendszer gyors felépítésével ez kontrollálható. Nem akarunk eljutni oda, hogy ne érzékeljük a torzulást, hogy természetessé váljon a szolgálat hatalomként történő értelmezése. És nem akarunk többé következmények nélküli országban élni.
Ehhez kérjük a társadalom támogatását. Rendszerváltást ígértünk, és tesszük a magunk dolgát, de mindenkinek kell a cselekvő hozzájárulása. Magunkat is meg kell változtatnunk, a szemléletünket, az évtizedes beidegződéseket. A megtisztulás, a gyógyulás útjára kell lépnünk, ehhez azonban először meg kell találnunk a nemzetünk testét és lelkét egyaránt emésztő politikai és gazdasági bűnözőket, és felelősségre kell vonnunk őket. Feladatunk, hogy életben tartsuk a kollektív emlékezetet, ameddig az igazságtétel minden szinten meg nem történik.
Tartsatok velünk ezen az úton! Csak együtt sikerülhet.
