Mi a nyitvatartási idő?

Hétfő 10:00 - 19:00 Kedd 10:00 - 19:00 Szerda 10:00 - 19:00 Csütörtök 10:00 - 19:00 Péntek 10:00 - 19:00 Szombat 11:00 - 18:00

Írók Boltja, Andrássy út 45, Budapest (2026)

Helyén 1950-től könyvesbolt működik, amely elsődleges feladatának a kortárs és klasszikus magyar irodalom teljességre törekvő bemutatását és terjesztését tekinti. Emellett széles választékot kínál magyar és idegen nyelvű irodalmi, irodalomtudományi, filozófiai, társadalomtudományi és művészeti könyvekből, folyóiratokból, valamint szótárakból és lexikonokból. A vásárlók tájékozódását számítógépes adatbázis is segíti. Az Írók Boltja közismert egyéni képi világú, tematikus - egy-egy könyvet, kulturális eseményt bemutató - kirakatairól is. Az egykori Japán Kávéház hangulatát és művészetszervező szerepét idézendő, a boltban hangulatos teázó működik, amelyben lehetőség nyílik a helyben olvasásra, valamint itt kapnak helyet a rendszeres és népszerű könyvbemutatók, irodalmi estek, író-olvasó találkozók is. At the beginning of 19th century, Café Japan became one of the most popular and famous gathering places for artists and writers in Budapest. From the mid-1950s, Írók Boltja (the Writers' Bookshop) has occupied the place that was once Café Japan. The bookshop's first and foremost goal is to showcase, represent and distribute contemporary and classic Hungarian literature in its entirety. Besides literature, the store offers a great selection of Hungarian and foreign publications on literary theory, philosophy, social science, art books, art magazines and periodicals in different languages, and also dictionaries and encyclopedias. The shop's professional staff is there to dispense advice and a computer database is also available. Írók Boltja is well known for its unique window showcase that displays individual books and promotes cultural events on a regular basis. Conjuring up the original atmosphere and cultural role of Café Japan, an intimate teahouse operates inside the store where the costumers can freely read. Regularly held book launches, literary events and writer-reader meetings also take place in the teahouse. Die Buchhandlung Írók Boltja wurde Mitte der Fünfziger Jahre gegründet. Sie befindet sich in dem Gebaude, wo seit dem Ende des vorigen Jahrhunderts das Kaffeehaus Japán sich als beliebter Treffpunkt für Literaten und Künstler einen Namen gemacht hat. Das wichtigste Ziel der Buchhandlung ist es, die zeitgenössiche und klassische Literatur in ihrer Vollstandigkeit zu prasentierenation und zu vertreiben. Daneben bietet sie eine reiche Auswahl an ungarisch- und fremdsprachigen Werken der Literatur, Literaturwissenschaft, Philosophie, Sozialwissenschaften und Kunst, an Zeitschriften, Wörterbüchern und Lexikas. Die Kundinnen und Kunden können sich mit Hilfe einer Datenbank leicht orientieren. Die Buchhandlung Írók Boltja ist auch für ihre künstlerisch-individuelle, thematische Schaufenstergestaltung bekannt, wobei einzelne Bücher oder kulturelle Ereignisse vorgestellt werden. In der Buchhandlung findet sich auch eine gemütliche Ecke, wo die Kunden Tee trinken und lesen können. Dadurch wird an die Stimmung des einstigen Kaffeehauses erinnert, aber auch dessen Tradition als Kunstvermittler weitergeführt. Hier finden die regelmassig veranstalteten und gut besuchten Buchprasentationen und literarischen Abende statt. So belebt und fördert die Buchhandlung auch den Kontakt zwischen dem Lesepublikum und den Künstlern.

03/09/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/36. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

MEGHALT NÁDAS PÉTER

Bazsányi Sándor, Deczki Sarolta, Forgách András, Földényi F. László, Gács Anna és Horváth Florencia búcsúzik tőle.

INTERJÚ

„A halál idéz be engem” – Nádas Péterrel Simonyi Balázs beszélgetett.

„A halált nem tragédiának, hanem az élet természetes adottságának tekintette; saját 1993-as klinikai halálát pedig olyan tapasztalatnak, amelyben a születés és az elmúlás összeér. Erről, a halálfélelemről, az öngyilkosságról, a felkészülésről és saját temetéséről beszélgettünk vele. Az interjú 2023 március-áprilisában készült a Magyar Hospice Alapítvány és a 24.hu Nincs rá szó podcastjához. A beszélgetést 2026-ban aktualizáltuk és kibővítettük egy jövőben megjelenő, nagyobb írásos munka részeként. A szerkesztett kéziratot Nádas Péter idén május végén még autorizálta. Ez annak a rövidített változata.”

FEUILLETON

Visky András köszönti a hetvenöt éves Markó Bélát A karakteres modernitásprogram radikális elmélyítése című írásával.

„Mindent összevetve, nagyot ugorva most, azt állítjuk, hogy a szonettfordulat – paradox módon – nem egyéb, mint a korábbi karakteres modernitásprogram folytatása, sőt radikális elmélyítése. „Igaz lesz ő is, míg igaz leszel!” – jelenti ki az Egy lehetséges ars poetica című szonett zárósora. A költői megszólalás érvényességét és az árulás lehetőségeit tematizálja az ars poetica a manifesztó költői „kifejtéseként”. A vers „igaz” voltának szentenciózus összekötése a magánember etikai „láthatóságával” mindenképpen új „költői mérték-vétel”. Aminek a következményei jól nyomon követhetők az egyedülálló Markó-projektum további alakulásán. És amit leginkább egy hiányzó, rendre elodázott transzilván reformkorra tett javaslatként értelmezhetünk.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba A falu lelke című kritikája Horváth Adél Sok ördögök című regényéről szól.

„Horváth Adél sok mindent felhasznál a gazdag magyar faluirodalmi hagyományból, jól keveri ki Grécel sajátos színeit. Nyolc regényfejezetben zajlik a cselekmény, csütörtöktől csütörtökig, a narráció egyes szám harmadik személyű, a mindentudó elbeszélő kívül is van a falu világán, de ismeri belülről is az összes szereplő viselt dolgait. (…) A nyelv szikár, a párbeszédek pörögnek, a tájszavak és a román szavak árnyalják a képet, de használatukat nem viszi túlzásba az elbeszélő. Jó írói megoldás, hogy a tragédiákról előbb értesülünk, és csak később tudjuk meg azok részleteit, menet közben fokozatosan adagolja az elbeszélés a múltbeli eseményeket. Ez feszültséget teremt, kíváncsivá tesz, várjuk a magyarázatokat – nem hiába: a végén összeáll a kép.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Darvasi László Az első izlandi hóregény – A novella világtörténete című kötetéről két kritika szól:

Mikola Gyöngyi: A szenzációs novella

„Darvasi László legújabb novelláskötetének egyes, irodalommal foglalkozó hősei szintén nekirugaszkodnak időnként az irodalmi formák és beszédmódok meghatározásának. A barcelonai előadás címet viselő utolsó novella, amely egyúttal a kötet Utóhangja is, egy Dámaso Alonso nevű író egyetemi előadásáról szól, amelyben az író azt állítja, hogy a novella haldoklik, „szerencsecsillaga leáldozott”. Ám mivel Alonso és a kötet többi, hozzá hasonló szereplője ironikus narratív keretezésben jelenik meg, az olvasó eleve fenntartásokkal fogja kezelni szenvedélyes definícióit. Ráadásul Alonso arra a kérdésre, hogy mi a regény, semmit sem tud mondani. Minden ironikus és önironikus távolságtartás dacára is világos azonban, hogy ennek a kötetnek kimondottan az a tétje, hogy a maga módján válaszoljon a Nabokov által kis alpesi vagy sarki formának nevezett novellát (angolul short storyt) érintő kihívásokra korunk globális kulturális és technológiai átalakulásainak korszakában.”

Pogrányi Péter: Él és virul

„A nyitó és záró szöveg között ott feszül az alcím által jelzett ív, miszerint a könyv lapjain a novella „világtörténetét” olvasnánk. Valóban időutazásban van része az olvasónak, aki nekivág ennek a néhol könnyebben követhető, de többször igen buja és nehezen átjárható nyelvi labirintusnak, amely a barlanglakó ősemberek világától egyebek mellett Jézus figurájának, a középkori járványoknak vagy az ’56-os forradalomnak érintésével az író AI-jal folytatott párbeszédéig öleli át a történelmet. Ugyanakkor ez a nyilvánvalóan inkább csak ironikus gesztusként felfogható címke nemigen segít abban, hogy egységben lássuk a kötet elbeszéléseit.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Győri László és Papp-Sebők Attila versei kaptak helyet. Győri lászló egyik versét idézzük itt mutatványként:

Egy új akadémikusnak

Már az utolsó nagy fok a pályán, az utolsó?
Nem hiszem, akad még ezen is túl egy végtelenebb.
Hogy mi, azt én se tudom, azt te keresd.
Történünk, hihetetlen dolgok is esnek.
Az emberiség él még, a neve még emberiség.
Ámde sokáig? Meddig érdemel bármi nevet
ez a csődtömeg, ez a rothadt, bűzölgő, őskori mocsár?
Mi hogyha nem az?
Azt hiszed, elapadt, de cikcakkos taraja
megint vért ereget, vér, vér a habokon.
Látsz-e mást, ha a múltba tekintesz?
Rendezz és okadatolj!
Onnan olvasd ki, mi lesz a sorsunk!
Olvashatatlan? Avagy nagyon is kibogozható?
Írd le! De dolgod-e ítélni? A tények hidegek.
Hát nem elég. Ásd föl a múltat, a tükrét tartsd elénk!
Így éltünk, így hullunk hasztalanul.

PRÓZA

Sorminta – összetartó prózák
A héten tükröket találunk a rovatban, padlópasztaillatot, régi családi történeteket, távolba tűnő múltat: nehéz és könnyű apákat.
Aknai Péter, Gellén-Miklós Gábor, Petőcz András és Petres Kincső prózája.
Tárcatár: Balázs Attila.

Részlet Petőcz András Padlópasztaillat című írásából:

„Tehát gyerek vagyok még, éppen kezdem az általános iskolát. A házban, ahol lakunk két lakás van. Mi az emeleten lakunk, apám, anyám, meg a két öcsém. A két öcsém ikertestvérek, nálam négy évvel fiatalabbak. Két szoba, abban lakunk öten. A kis szoba a gyerekeké, vagyis a miénk, a nagyszoba meg az apámé és az anyámé. A nagy szobában, vagyis a tisztaszobában szép a parketta. A mi szobánkban csak hajópadló van, és az nem szép. Rongyszőnyegekkel takarjuk le, hogy ne is lássuk.”

TÁRLAT

Takáts Fábián Az absztrakción innen című kritikája Sipos Sándor Substanciation című kiállításáról szól.

„Újbuda kulturális főutcáján, a Bartók Béla úti K.A.S Galériában nyílt meg Sipos Sándor új kiállítása Substanciation címmel. Az alkotó képeire világzenei momentumokként, személyes, szociografikus és kulturális ihletettségek lenyomataiként hivatkozik a tárlat leírása. Magam foltok, halmazok, pöttyök nagyszerű együttállását tapasztalhattam meg a felületeken, és ennél persze jóval többet, ragyogó, színpompás képeket.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő a Városmajori Szabadtéri Színpad határon túli és vidéki előadásokból válogatott programjáról írt.

„A Városmajori Szabadtéri Színpad határon túli és vidéki előadásokat felsorakoztató programjában csillapítatlan fekete humorral állt színpadra az Egy piaci nap, Závada Pál kunmadarasi pogromot fikcionalizáló, azonos című regényének színpadi adaptációja. Az előadásban párhuzamosan futnak a pogrom és az ahhoz vezető események zajos tömegjelenetei és a történtek utólagos rekonstrukciója a két falubeli nő párbeszédéből. A Komáromi Jókai Színházba meghívott Mohácsi János lényegében a Radnóti Színház 2018-as ősbemutatóját rendezte meg újra a Komáromi Jókai Színházban. (…) A rendezés és a külcsín újraalkotott keretei között tehát a komáromi társulat színészi munkája, illetve a szerepmegosztások alakulása az, ami újat hozhat, és nyilván hoz is.”

ZENE

Zipernovszky Kornél Sullivan Fortner és Cécile McLorin Salvant új lemezeit értékelte.

„Sullivan Fortner és Cécile McLorin Salvant új lemezei megmutatják, hogy a jazz kitágult műfaja, ahogy a virtuálissá zsugorodott album mint hanghordozó sem veszített művészi kifejező erejéből 2026-ban. McLorin Salvant musicalslágereket énekel nagyzenekarral, elkerülve minden sablont. Fortner vadonatúj korongja „sima” triólemez, de a legmélyebb érzelmi és eszmei tartalmakat pendíti meg erőteljesen, stílushatárokon át-átlépve.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

27/08/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/35. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

INTERJÚ

,,Mint egy vakond” – Fekete Ádámmal beszélget Zeck Julianna

„A Megszólítások főhőse, Tömkeleg Ábrahám hasonlít Fekete Ádámra, de mégsem ő, a szerző szerint Ábrahám radikálisabb gondolkodó, bár nem tudni pontosan, ki a szerző és ki beszélődik itt el, hiszen a főhős is ír, naplót is és regényt is, de hogy ezt a regényt ki írta, Fekete Ádám vagy Tömkeleg Ábrahám, talán sosem fog kiderülni.”

FEUILLETON

Bíró-Balogh Tamás Ameddig a Takaró ér – Nem létező publikációk története címmel írt esszét.
„Takaró Mihállyal nem ismerjük egymást, soha nem találkoztunk, soha nem leveleztünk, szerintem fogalma nincs, hogy a világon vagyok és működöm, s időnként írok valamit az irodalomtörténetről. Nemrég azonban kiderült, hogy sokat köszönhetek neki.
A felsőoktatásban oktatók számára kötelezettség az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) naprakész vezetése, így aztán, habitustól függően, időnként tudományos egószörföt kell tenni az internet tengerén, hivatkozásokra vadászva. Minél több van, annál jobb. Így akadt fenn a hálón egy régi tanulmány, amely hivatkozik az egyik közleményemre. A baj csak az, hogy egy olyanra, amiről nem tudtam.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Hegedűs Claudia A 13. esküdt című kritikája Helen Garner A fájdalom háza című regényéről szól.

„A mindent eldöntő kérdés mindazonáltal az, hogy valójában mi is történt azon a bizonyos, tragikus kimenetelű vasárnapi estén. Robert Farquharson állítása szerint olyan súlyos köhögési rohamot (syncope) kapott, aminek következtében elájult, és elveszítette a kontrollt a gépkocsi irányítása felett, s emiatt hajtott a víztározóba. Mire megpróbálta volna kimenteni a fiait, már nem tehette, mert: „Az autó úgy süllyedt el, akár egy kődarab” (234.) A védelem hiába állított csatasorba orvosszakértőket, erre a ritkán előforduló kóresetre nincs kézzelfogható bizonyíték.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Gömöri György, Markó Béla és Mesterházy Balázs versei olvashatók. Közülük ezen a helyen kedvcsinálóként Markó Béla egyik szonettjét osztjuk meg:

ÉLETRAJZ
Három dimenzióban éltünk hajdan,
mint a sirályok vagy a delfinek,
nem esett nehezére senkinek
szárnyalni folyton, és nem volt szokatlan

a mélység vagy a magasság. A lepke,
a méh, a légy most is ugyanilyen,
ide-oda szállnak a semmiben,
ami nincsen sehol, de mintha lenne.

Tudom, nem éppen így igaz. És mégis
régóta érzem, csupán rajz vagyok,
hol színes, hol meg fekete-fehér,

s próbálok fel-felrepülni én is,
míg fent egy varjúsereg kavarog,
mert boldog, aki nem remél, csak él.

PRÓZA

Az utolsó ülés – tematikus prózaösszeállítás
Elment a nemzeti ünnep, elmúlt a nyár, jönnek a hétköznapok. Az eheti prózarovatban Magyarország alulnézetből. Hajnali utak, iskolakezdés, munka után haza. Utazások az életünkben.
Benedek Szabolcs, Bors Anna, Hegymegi Flóra és Murányi András prózája.
Tárcatár: Csobánka Zsuzsa Emese.

Részlet Csobánka Zsuzsa Emese Illúziók és misztériumok: az életközép című írásából.

„Először csak a videót néztem meg, a szövegre nem figyeltem. A nagyobb delfinen egy világosabb színű, kisebb testű emelkedett ki a vízből, mintha hozzábújt volna, ráhajolva a nagyra. A kicsi balra lefordult, hogy megmerítkezzen a vízben. Csak utóbb értettem meg, az anya bukott alá a vízbe, ő ernyedt el, hogy erőt gyűjtsön, és képes legyen megint megemelni a kicsinyét. Mert az volt.”

CIRKUSZ

Molnár Zsófia a SZIGET Fesztivál cirkuszi előadásait értékelte.

„Estefelé hagyományosan a Magic Mirror színpada is a cirkuszé, de ott nyilvánvalóan fülledtebb hangulatra számít az ember, gyűlik is rendesen a fegyelmezetten sorban álló érdeklődő tömeg. A House of Circus székhelye Amszterdam, a világ még mindig egyik legszabadabb városa, ahol mindenki önmaga lehet, legalábbis a Carnival Royale a maga nemében lenyűgöző MC-je ezt hangsúlyozza mind nagyestélyiben, mind a köznapi ízléstelenséget súroló műmell-vértben, mind egy kézen, körömcipőben egyensúlyozva a handstand-állványon. Itt a humort felülírja a másság (LMBTQ+) elfogadásának és elfogadtatásának lírája – mintegy protestként a freak show-k ántivilágára –, de a szakmai tudás többnyire megvan, még ha a csomagolás valóban inkább egy éjszakai lokál miliőjének megteremtését helyezi is előtérbe a „mindent a szemnek” jegyében, amiből a ritka rossz világítás azért némileg levon.”

HANGOSKÖNYV

Ruff Borbála Totth Benedek Holtverseny című hangoskönyvéről írt (előadja Kovács Péter Dániel).

„Kovács Péter Dániel valahonnan szert tehetett a nihilben vergődő kamaszok iránt érzett az empátiára, már csak azért is, mert mind a színpadon, mind a hangoskönyvön különösen motiváltan és meggyőzően játssza az összes szereplőt, s úgy tűnik, közben percre sem csömörlik meg a hallgató számára már-már kifulladásig fokozott roncsnyelvtől. Bár a cselekménynek van íve, azért egy több mint hatórás hanganyagot nehezen tölt ki, mert néhány novellányi az egész (lásd Csuhai István kritikáját, amellyel több kérdésben egyetértek: Iskola az uszodában, ÉS, 2014/47.), de szerencsére a hangoskönyv második fele a fordulatosabb, ami eljuttat a végkifejletig.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

26/08/2026

Megrendülten emlékezünk Nádas Péterre.

18/08/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/34. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

FEUILLETON
Prosenszki Róbert Bevezetés a transzilvanizmusba címmel írt esszét.
„Sütő nyomait követve, kigyalogoltam a falu határába, a Sóskúti erdőhöz. Akkor már negyedik éve éltem Erdélyben, és ismertem ezt a helynevet, de máshonnan, Székelykeresztúrról. Keresztúr a szívemhez nőtt, összesen négy évet laktam ott, és az a Sóskút, a városka határában, kiránduló és üdülőhely volt, míg ez tömeggyilkosság mementója. Ez a mementó itt nem jelentett mást, mint egy emlékhelyként kialakított temetőt, ahova azokat a legyilkoltakat, kihantoltakat temették, akiket 1944. szeptember 16-nak éjjelén, önkéntes alapon, magyar honvédek csendőrcinkosaik segédletével összegyűjtöttek, és sietve kiásott tömegsírba lőttek. Az áldozatoknak szánt sírgödröt szovjet hadifoglyokkal ásatták ki, míg a magyar tisztek az egyik főhadnagynál vacsoráztak, és beborozva várták a tisztiszolga jelentését a munkálatok előrehaladtáról: 126 nagy- és kissármási zsidó, köztük 43 gyerek. A legfiatalabb, a karonülő Emster Ráhel csupán egyéves volt.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia Másként megélni című recenziója a Nők társadalomtörténete a 20. századi Magyarországon című kötetről szól.

„A kötet végpontja az 1989-1990-es időszak, de az írások, ha nem is direkten, sokszor szembesítik a múltat napjainkkal, túllépve a rendszerváltás évein. Hiszen igaz ugyan, amit a bevezetőben is olvasunk, hogy a szerzők jobbára belül maradnak a huszadik századon, mégis arra inspirálnak minket, hogy az újabb fordulatokon, a máig ható következményeken gondolkodjunk, akár a jobbára ma is a nőkre maradó szociális gondoskodásról, akár a női élet rituális fordulópontjairól olvasunk. A Nők és ünnepek című fejezetet (szerzői Deáky Zita és Frauhammer Krisztina) gondolatban elvittem a máig, és arra jutottam, hogy most már biztosan tárgyalni kellene a külsőségeiben szinte az esküvő funkcióját átvevő szalagavatót, a menyasszonyi ruhában keringőző elsőbálozó lányokkal. Dupcsik Csaba családmodellekről szóló tanulmánya pedig, bár nem akar erőszakoltan mítoszt oszlatni, valójában azt teszi. Meggyőzően fejti ki, hogy az úgynevezett „tradicionális család” képzetéhez leginkább „kényelmes mítoszként” lehet menekülni.

AZ ÉS KÖNYVE AUGUSZTUSBAN

Kolozsi Orsolya Umbria árnyai című kritikája Péterfy Gergely Digó című regényét elemzi.

„Olaszországban járunk, de mintha Kelet- és Nyugat-Európa találkozna ezen a tájon, így a Digó az emigráció, a kivándorlás regénye, és arról (is) beszél, milyen sokféle oka lehet annak, ha valaki országot cserél. Van, aki menekül, van, akinek a megélhetését jelenti, van, aki csak jobban akarja magát érezni tőle, esetleg megújulni szeretne. Az okok sokfélék, főleg akkor, ha a váltás nem politikai kényszer, ahogy az expatoknál leginkább jellemző. Ha a kivándorlás regényeként olvassuk, akkor kínálja magát párhuzamként Kun Árpád Takarító férfi című műve, melyben egy Norvégiába költöző férfi, családapa beilleszkedési kísérleteit láthatjuk. Ez utóbbi szöveg azonban inkább a letelepülőre koncentrál, míg Péterfy nagyon alaposan megfigyeli és ábrázolja azt a társadalmi közeget is, ahová a kivándorló kerül. Tompa Andrea Haza című kötete juthat még eszünkbe az olvasás során, de ott a honvágy, a haza mibenlétének meghatározása áll a középpontban, ami a Digó lapjain nem annyira jelentős.”

VERS

A szám versrovatában ezen a héten Izsó Zita és Locker Dávid versei kaptak helyet. Az alábbiakban Izsó Zita egyik versét ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Altató

Ki vagy te? Kérdeznéd tőle még a földet érés előtt.
Már mozog, de nincs még egészen benne önmagában,
a teste felett lebeg, akár a víz fölött a pára,
arcán tenger nyílik,
nyelvén a szavak kormányozhatatlan hajók.
Esténként fölé hajolsz, mint az égbolt,
a tejfoltok a ruhádon a csillagok.

PRÓZA

Háy János, Herbert Fruzsina, Szív Ernő, Tóth Gábor Ákos.

Részlet Háy János 100 nap című írásából:

„(83.) Persze, szívesen.
Ez volt ma az első mondat, amit írtam. Fáj a torkom és fáradt vagyok, talán amiatt, mert van
bennem ez a betegség. A viselkedés az olyan, hogy ki tudja bekkelni azt, hogy az embernek nincs épp ereje semmihez, de úgy tud működni, mint akkor, amikor volt még ereje. A viselkedés tulajdonképpen látszatkeltés, ami megkönnyíti mindenkinek az életet. A viselkedőnek azért, mert nem kell arról beszélni, hogy mi a baja. Nem néznek rá gyanakodva, hogy nem kellett volna-e otthon maradnia, mert így csak terjeszti a vírust vagy baktériumot, mindegy, valamit, amit nem jó terjeszteni.”

ZENE

Dalos Anna a száz éve született Kroó Györgyről írt.

„A halála előtti napon, 1997. november 11-én legkedvesebb zeneszerzőjéről, Wagnerről tartott nekünk, ötödéveseknek előadást. A Tannhäuser lélekemelő nyitányát hallgattuk, majd elragadtatottan beszélt arról, hogy Wagner tudományos alapossággal készült operái és zenedrámái megírására, szisztematikusan tárta fel a kompozíciós munka során a megzenésítendő színpadi cselekmények történeti forrásait. Azon a késő őszi délutánon a nap egészen különös melegséggel sütött be a Zeneakadémia XV. termének ablakán, fénykoronával övezve a tanár úr tekintélyes, ősz sörényét. Így őrzöm emlékeimben e kiválasztott ember alakját és szellemét.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő az Alföldi Róbert és Stohl András főszereplésével Szigligeten játszott Furcsa pár című előadást véleményezte (rendező Puskás Tamás).

„Bagossy Levente esztétikus és igényes benyomást keltő díszletének is nagy szerepe van abban, hogy megmutassa a két férfi közötti kontrasztot, illetve időben érzékeltesse a változást Oscar környezetében Felix beköltözése után. Nemcsak a két férfi személyisége, hanem a két színész játékmódja is nagyon különböző. Stohl András komédiázása a teátrális Felixként gyakorlatilag nem ismer mértéket, ami az idő nagy részében szórakoztató, de helyenként azért kilóg a vonalon, és lehetne a kevesebb több. Alföldi Róbertnek is jut a féktelen bohóckodásból, de összességében kiegyensúlyozottabb, mértéktartóbb, és a darab mélyebb rétegeit is képes hitelesen felhangosítani. Ez a két működésmód viszont egyáltalán nem üti egymást, sőt inkább szinergikusan hat.”

TÁRLAT

Tóth Ádám: Perneczky felülnézetből:

„Ami a lokális kontextust illeti, Perneczky Géza nagyjából tíz éves koráig élt Keszthelyen, mielőtt Kaposvárra költözött volna, majd nyaranta újra és újra látogatta szülővárosát – ez magyarázza az idén kilencvenedik évét betöltő kritikus, művészettörténész, konceptuális művész (első!) balatoni múzeumi szerepeltetését. Erre a többpólusú, ágas-bogas teoretikusi-alkotói életműre igyekszik némi bevezető jellegű rálátást adni a kiállítás. Kurátorának, Papp Virág Liliánának – a méltányosság kedvéért – nem volt könnyű dolga az egyébként is szerteágazó alkotói tevékenységet illetően.”
(A Perneczky 90 című kiállítás szeptember 19-ig látogatható a keszthelyi Balaton Múzeumban.)

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

13/08/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/33. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

INTERJÚ

„Engem igazából a tömörítés izgat”
Tóth Krisztinával Hegedűs Claudia beszélget

„Tóth Krisztina 2022-ben publikált regénye, A majom szeme megjelent horvátul, Xenia Detoni fordításában, Mariarosaria Sciglitano tolmácsolásában olaszul, illetve angolul is Ottilie Mulzet remek átültetésében. Hamarosan pedig spanyol és tamil nyelven is elérhető válik. Ezúttal a regény külföldi recepciója mellett a legújabb válogatásköteteiről is kérdeztem. Bár Tóth Krisztina alapvetően rejtőzködő szerző, most bepillantást engedett a dolgozósarkán túli, kétlaki életvalóságaiba is.”

FEUILLETON

Senthuran Varatharajah Isten közöttük volt: mert Isten már elhagyta őket címmel írt Visky András Kitelepítés című regényéről és Tankó Tímea német fordításáról, ezért a könyvért kapta meg Visky András és Tankó Tímea a Haus der Kulturen der Welt Nemzetközi Irodalmi Díját.

„A szüntelen tagadásnak erről a politikai rendszeréről és családja válaszáról erre a rendszerre, az állhatatos „nem!“-ről tudósít Visky András regényében, a Kitelepítésben. Visky ebben a regényében húsz éven át foglalta be a legvégső emberi tapasztalatot a szó legbelsejébe. Ezt a sérült szót a maga széles, a hivatali utasítások nyelvétől a Bibliából vett napi szakaszok liturgikus nyelvéig terjedő regiszterével ültette át Tankó Tímea figyelmes fordítása magyarról németre. „Az ember – írja Visky – úgy van megteremtve, hogy ne tudja meghallgatni a saját szívét.” Ez a mondat a fordító kiindulási helyzetét is jellemezhetné. Tankó pedig nemcsak a regény szívét hallgatta meg, hanem belehallgatott a csend tartamába, ama fél örökkévalóságba is, amely minden szívverés után következik. A Kitelepítés a fogság makacs könyve.” (Fordította Adamik Lajos.)

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József Túl a reményelven című kritikája Kovács Edward A másik éj című verseskötetét elemzi.

„A másik éj cím és kifejezés többféle módon is megérthető. Vonatkozik egyfelől arra, hogy a mindennapi éjszaka jelképesen a fényétől megfosztott, sötétségbe burkolózó élet, a halál terrénuma. De ennél többről van szó, amennyiben a versek ezt a jelképi megfelelést továbbgondolják és lebontják, valamint rendre játékba hozzák az éjképzetek egyéb jelentésrétegeit is (az éjszakai bacchanáliáktól kezdve az álmokon keresztül az éj elmúltának, a feltámadásnak a kísértéséig). A könyv az éjről és halálról gondolkodás örökké felforgató másikját mutatná meg nekünk. Áfra János pontos fülszövegében írja, hogy „a meditáció, a prédikáció és az ima beszédmódjából táplálkozó gondolati költészet ez”.

VERS

A versrovatban ezen a héten Cselényi Béla és Nyirán Ferenc versei kaptak helyet. Most Cselényi Béla egyik versét mutatjuk meg itt az olvasóknak:

befektetnek

elkísér anyám
a gyermeksebészetre
visz befektetni

trolira szállva
rögzítem aktuális
pillanatomat

rövidnadrágos
elkényeztetett gyermek
jön éppen felénk

elkényeztetett
értelmiségi kölyök
vagyok magam is

jaj félek
félek
a fehér klinikától
sérülékenyen

ma már nem alszom
elnyűtt puha ágyamban
csak fehér rácsos

kórházi vaságy
simul ridegen hideg
pizsamám alatt

Budapest, 2026. III. 21.

PRÓZA

Ady Edina, Légrádi Gergely, Murányi Sándor Olivér és Seres Róbert prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Ady Edina Varjakkal érkezünk című írásából:

„varjakkal érkezünk. varjakkal távozunk. az utca sötét és hideg. fekete villanás a szemem sarkában. odafordulok, becsukódik egy ablak a töredezett falú bérház második emeletén. felborított kukákat kerülgetek. tojáshéj a bakancsom alatt. különös állagú folyadékok az orr részen. le kellene törölnöm, de nincsen nálam semmi. üres kézzel jöttem. mindig üres kézzel érkezem. károgás hallatszik. visszaverik a házfalak. a köd megül a kapualjakban. keveredik a hátrahagyott sötétséggel. néha úgy tetszik, alakot ölt. falnak dőlő férfi cigarettázik. egy kutya pisál a sarkon. mikor közelebb érek szertefoszlanak. lábam körül remegő pára csupán a létezés. rágyújtok. minden reggel új csomag cigaretta lapul a zsebemben. nincsenek boltok. az étel az asztalon vár. hideg és kemény, bocskorrá száradt tojás és fekete kenyér. a tányér mellett fekete tollak. károgás. megállok.
– egyszer majd boldog leszel.”

TÁRLAT

Medvigy Édua Kata Világszép alkimista nők, ragyogjatok! című kritikája Anselm Kiefer kiállításáról szól.

„Ólom, szalma, agyag, salak, hamu, törött üveg, szárított virágok és alkimista nők. A feledésbe merült, eddig nem tárgyalt történetű aranycsinálók. Anselm Kiefer a milánói Palazzo Realéban megrendezett tárlatán úgy próbálja gyöngéden alakítani, szelíden formálni a művészettörténeti és történelmi kánont – felhívni annak női aktoraira a figyelmet, akik kitöröltettek a történelemből –, ahogy ábrázolt karakterei formálták az anyagot. Létrehozza a kollektív emlékezet mikrokozmoszát.”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás építészetkritikájának témája a Jože Plečnik tervei alapján átalakított templom a muravidéki Bogojinán.

„A címadásom a szlovén építészre, Jože Plečnikre utal, akit nyilván csak nagyon kevesen ismernek, ezért éreztem úgy, hogy ilyen hatásvadász módon kell a magyar olvasókhoz közelebb hoznom. És miért? Mert megérdemli az erőfeszítést, hogy beleéljük magunkat abba, hogy egy kétmilliós országnak is lehet olyan jelentős/emlékezetes/nagy hatást gyakorló építésze, mint a mi Kós Károlyunk.”

ZENE

Fáy Miklós a veronai Arena Aida-előadását értékelte.

„Nem állítom, hogy Franco Zeffirellit soha nem hagyta cserben a józansága és a jó ízlése, de ennyire ritkán, mint a huszonharmadik évadját futó Aida rendezésében. Veronában, az Arenában. Csodálatos, tébolyult pénzszórás, arany piramison nagy bazi fáraó ül, körülötte mindenki csillogó ruhában énekel, mintha a strassz az egyiptomi öltözék elengedhetetlen része volna. Tiszta Las Vegas.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

06/08/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/32. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

FEUILLETON

Fried Ilona Itt sárkányok vannak című írása a Théâtre du Soleil előadásáról szól, mely az ukrajnai háború előzményeit dolgozza fel.

„Az Itt sárkányok vannak az Ukrajna elleni orosz agresszió fölött érzett kétségbeesett dühből született. Mit tehet a színház a háború ellen? Alkotói a felfoghatatlannak tűnő háború történelmi gyökereit keresték. A megértés igényét személyes kötődések is erősítették: Mnouchkine részben orosz származású, a társulat egyik tagja pedig ukrán gyökerekkel rendelkezik. A rendezőnő számára azonban az ukrajnai háború nem pusztán történelmi érdeklődés kérdése. 2023-ban – mit sem törődve életkorával – tizenöt társulati taggal Kijevbe utazott, hogy a „szolidaritás, a hála, a szeretet, a remény” kifejezésére workshopot tartson az ország különböző részeiből érkező több mint száz résztvevő számára. Az útról film is készült.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Csak körbe jársz című kritikája Adorjáni Panna Körbe című regényét elemzi.

„Adorjáni Panna első regénye alaposan végiggondolt, komoly mesterségbeli tudással megformált, érett alkotás. „Finomvegyes.” Behúz a maga világába – a más generációhoz tartozó befogadó elsőre azt hiheti, ó, csak ezekről a mai fiatalokról olvas. Pedig az irodalom egyik legnagyobb kísértése is megkörnyékez minket újra: az érzelmek iskolája.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Vida Kamilla Demográfiai csúcs című verseskötetét két kritika elemzi:

Maros Márk: Közéletrajz

„Két alakmás, két őskép. Az egyik jelszava a múlt, a másiké a jövő, az egyik mérsékelt, a másik reakciós, az egyik „anyás”, a másik „apás” (Imre és Iván). Egymást feltételező és kiegészítő ellentétek, amik nem csak a társadalmi, hanem a személyes polarizáltság alakzatai is. A Priori incantatem című vers felől olvasva a két alakmás ikermagot hordozó pálcái fivérek („Egy család vagyunk, / és természetesen ezt nem mi döntöttük el”), ennél fogva akkor se sebezhetik meg egymást, ha a prófécia azt mondja, nem élhet az egyik, míg él a másik (úgy tűnik, nincs Vida Kamilla-kötet Harry Potteres vers nélkül!). Sorsuk a küzdelem, nem a győzelem, ám nem lehetséges, hogy a győzelem a küzdelem folytonosságában, a konstruktív vita örömében és potenciáljában keresendő? – mintha ezt a kérdést boncolgatnák a kötet versei eltérő aspektusokból: „itt vagyok, nélküled nem tudnék élezni kardot, / pedig a kard élezése az élet” (Monológ tizenöt év múlva).”

Nagy Balázs Péter: A Szerző feltámadása

„A Demográfiai csúcs a szerző első kötetének nagytestvére, aki paradox módon később született. Folytatás és/de továbblépés. Elmozduló hangsúlyok, emelkedő tétek, bővülő tapasztalati keret és baráti kör. A fent említetteknek a fényében külön tanulmányt érdemelne az utóbbi évtizedek verseskötetiben foglalt köszönetnyilvánítások mélyebb elemzése, a Vida-kötet nem kevesebb, mint ötvenhat személyt említ, csupa olyan neveket, akik innen-onnan ismerősnek csenghetnek a közegből vagy a közéletből. Ezen a ponton pedig szükséges egy kicsit elidőzni, és aláhúzni a kötetben megkonstruált lírai én alapvető markerjeit.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Lesitóth Csaba és Szeles Judit versei kaptak helyet. Ezen a helyen Szeles Judit egyik versét adjuk közre:

Afrikai szerelemvirág

A szomszéd néninek van egy cserép
afrikai szerelemvirága, vagyis kék liliomja,
amit nyáron az udvaron tart rendszerint.
De a növény idén tavasz óta, amikor is
kihozta a garázsból, nem nőtt egy centit sem.
Talán, ha négy ujjnyiak a keskeny, kis levelek
már egy éve, pedig tavaly még virágzott is.
A néni afrikai szerelemvirága belebetegedett
a túlzott locsolásba – gyökérrothadásban szenved,
és már nagyon nehéz volna megmenteni a pusztulástól.
A szomszéd nénit is nehéz megmenteni a haláltól:
kilencven éves és szívelégtelenségben szenved.
Azt tartja a zulu hiedelem, hogy az agapanthus
női varázsnövény, ami segít a termékenységben,
a szülésben, és szívbetegeknek is adják a gyökerét.

PRÓZA

Gervai András, Kiss Judit Ágnes, Nyíri Katalin prózája.
Tárcatár: Balázs Attila.

Részlet Kiss Judit Ágnes Csókolom, tanárnő! című írásából:

„Aztán Evelin hetekig nem jön iskolába, Izabella hívogatja telefonon, de nem éri el. Nem az ő dolga lenne alapvetően, hanem az osztályfőnökéé, nem is érti, mit ugrál, de ugrál. Mégsem éri el Evelint. Pedig nincs magasan. Inkább mélyen. Egy nap aztán meglátja, már becsöngettek, Izabella rohan lefelé a lépcsőn, mikor észreveszi. Beszélni kéne vele, legalább két mondatot, hogy járjon be, ez az utolsó éve, hogy fog így felkészülni az érettségire, de Izabella így is késésben van, ha meglátja bárki a vezetőségből, megint baj lesz belőle. Evelint két haver kíséri a nevelőintézetből, egy párocska, diszkréten félrevonulnak smárolni, amíg Izabella Evelinnel tárgyal. És nincs szerencséje: az igazgatóhelyettes, Antal jön szembe, köszön, tovább megy, de Izabella gyomra görcsbe rándul, mit fog ezért még kapni!”

KÖZ-TÉR

Boros Géza E. P. sírja című írása Esterházy Péter gannai sírjáról szól:

„Ganna egy csendes, festői kis falu a Bakony lábánál. Fő nevezetessége a Szent Kereszt felmagasztalása templom, melynek altemplomába temetkeztek egykoron a leggazdagabb magyar főúri család tagjai, az Esterházyak. Tíz éve itt nyugszik Esterházy Péter.
A templom kulcsát könnyű megszerezni, a helyiek nagyon segítőkészek. Az öntöttvas kulcs eredetinek tűnik, ahogy a zár is korához illően nehézkesen nyílik. A neoklasszicista körtemplom – amely a római Pantheon mintájára épült – műemlék, a mauzóleumot pedig a Nemzeti Örökség Intézete nemzeti sírkertként tartja számon. Az épület ennek ellenére nincs jó állapotban, az Orbán-kormány több mint 3000 templomfelújítása sorába ez a hely valamiért nem fért bele.”

FILM

Báron György Mariano Cohn és Gastón Duprat Argentin történetek című filmjét értékelte.

„Az Argentin történetek összekötő anyaga nem az epizódok tartalmi hasonlósága, hanem az abszolút főszereplő, Guillermo Francella játéka. Tizenhat különböző alakban tűnik fel, tehetős üzletembertől érzelmes maffiózón át balfék családapáig, kisstílű nepperig, narcisztikus filmrendezőig, hülye és okos nagypapáig, tökéletes átlényegüléssel, rá sem lehet ismerni. Ilyen elképesztő átváltozást eddig csak a világsztár Cate Blanchettől láthattunk a Manifesztumban, és a zseniális Orson Wellestől az Egyszemélyes zenekarban. Kihagyhatatlan.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő a Szentendrei Teátrumban látott Haragossziget című előadást elemezte (rendező Widder Kristóf).

„A tér ereje azonban nem ér véget ezzel a nagyon egyértelmű jelképességgel, a gondosan megépített színpad zártságával, sűrűségével önmagában is nyugtalanító, folyamatos barangolásra, felfedezésre hívja a néző tekintetét, nem lehet megszokni, pláne nem megunni. Widder Kristóf persze ért a tér nyelvén. A kívülről, egy másik hiányos családból jövő fiú nem tud behatolni ebbe a fadobozba, a bejutás már a pusztulás előszobája. Ez a stilizáló, lírai rendezői nyelv gyönyörködtet is amellett, hogy kifejez.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Cím

Andrássy út 45
Budapest
1061

Nyitvatartási idő

Hétfő	10:00 - 19:00
Kedd	10:00 - 19:00
Szerda	10:00 - 19:00
Csütörtök	10:00 - 19:00
Péntek	10:00 - 19:00
Szombat	11:00 - 18:00

Telefonszám

+3613221645

Weboldal

http://www.irokboltja.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Írók Boltja új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Írók Boltja számára:

Írók Boltja