04/01/2023
🤍🙏🤍
"Ha végre felismernénk azt, hogy gyakran csak azért veszítünk el valamit vagy valakit, mert már megkaptuk tőle az összes leckét, átadtunk egymásnak mindent, amit tudtunk s amit kellett,
és valami új, jobb, fejlettebb, hozzánk méltóbb akar a helyébe lépni,
akkor felhagynánk azzal, hogy szenvedünk és ezt büntetésként éljük meg.
Adjon erőt nekünk a tény:
Az, hogy nem értjük valaminek az okát, a folyamatát és ismeretlen útra kényszerülünk, nem változtat semmit azon a valóságon, hogy a MI érdekünkben történik!"
(Andrea V.)
Apró kiegészítés felőlem
(Namaste ॐ) :
Érdemes mindig objektíven megvizsgálni – már amennyire egy ember objektíven tud szemlélni... – hogy Ki/Mi lépett ki az életünkből illetve MILYEN volt ő.
Ugyanis nem szabad tagadni, hogy csakugyan elválhatnak tőlünk és búcsút inthetnek olyan emberek/dolgok is, amelyek fénnyel teli voltak, felemelő és soha nem lehúzó, bölcs és tanító...csak mi nem voltunk azon a „szinten“, hogy ezt meg tudjuk tartani. Talán pont mi voltunk energetikailag lehúzók a másikkal szemben, aki, mert szereti magát, lezárta kapcsolatát velünk.
Nem gonoszság ez, nem önzőség és pláne nem büntetés. Tiszteletet érdemel minden és mindenki, aki ha permanensen nem érzi jól magát mellettünk, becsüli magát annyira, hogy tovább mer állni.
Nekünk nem szabadna megharagudni ezért, hanem példát kéne venni, ugyanezt megtanulni!
Szeretünk olyan rózsaszín ködös idézeteket olvasni, miszerint 'bárki aki elhagy minket, nem volt méltó hozzánk és ő veszített ezzel'...etc. S csak ijesztően kevesen mérlegeljük annak a lehetőségét, hogy valaki máshoz pedig mi voltunk még méltatlanok/lehúzók. (Jóllehet ez még nem jelenti azt, hogy nem pontosan erre rendeltetett a kapcsolatunk. Tehát ez is rendben van!)
Köszönöm!
Namaste
