Egy pici, színes, sok törődést igénylő,nagyon finom és nagyon különleges desszertet készítek sok szeretettel mindenkinek, aki hódol a – szó szerint- apró örömöknek. Jó pár éve rajongóból lettem készítő – átképezve magam cukrásznak – azzal a szándékkal, hogy mindenkit megismertessek az akkor még ismeretlen, mandulalisztből készülő finomsággal. Senkit nem foszthatunk meg attól az élménytől – gondoltam -, amit az örökké elegáns kerek forma, a szemet gyönyörködtető, izgalmas színek, a lágy ízek, a készítő alázata és teremtő fantáziája tesz élvezetessé. Az igazán jó macaron is, mint a parfüm, hosszú kísérletező munka gyümölcse, ahol a töltelék valódi harmóniában van az édes, mandulás sisakkal. Ehhez jön még a tökéletes külső: a sima felületű, galléros kalapok az ízzel rímelő színekkel. És vigyázat, az illatokhoz hasonlóan nem ajánlatos túlzásba vinni a kóstolgatást, hiszen hamar keverednek az ízek, amelyeket érdemes egy ideig a szánkban őrizni. Szeretném, ha a macaron nem csak futó divat lenne Magyarországon, hanem kialakulna egy hozzáértő, kedvelő közönség, akinek a heti rutinjába beletartozik az egy-két macaron elfogyasztása, majd pedig a macaronos pólók hordása, a macaron alakú auto vétele, ugyanilyen alakú házba való költözés és a macaron alakú élelemiszerek fogyasztása… És mindezért nem kell messzire menni! üdvözöllek a “Macaróniában”, a macaron univerzumban, ahol csodás kézműves termékeket találhatsz “minden, ami macaron” témában. A univerzum tündöklését azonban egy aprócska, elkerülhetetlen és tragikus momentum árnyékolja be: Szád csücskéből kiszól a kis macaron: Így végzem én mindig Ha nem, ha akarom.
