04/08/2026
Tudunk-e egyáltalán alkalmazkodni, vagy a folyamatos belső idomulás felőrli a lényünket? Ha a folyamatosan változó világra nem korlátozó kényszerként, hanem egy kiszámíthatatlan, izgalmas társasjátékként tekintünk, az alkalmazkodás azonnal elveszíti a súlyát, és a megalkuvás helyett a kreatív túlélés, a rugalmas és kíváncsi lépések örömteli művészetévé válik. Szeretném, ha leírnátok, hogy ti mit gondoltok erről.
Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához
„Nem sopánkodni kell, hanem alkalmazkodni. Nem tudsz kijönni abból a százharminchétésfélből? Dehogynem. Tessék takarékoskodni. Húzódj egy kicsit össze. Kevesebb van, kevesebb legyen az igényed.”
Epiktétosz: Kézikönyvecske
„Nem a dolgok zavarják meg az embereket, hanem a dolgokról alkotott vélemények.”
Ottlik Géza: Iskola a határon
„A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.”
Babits Mihály: Tanulmány a magyar irodalomról
„Késő jövevénye a nagy népvándorlásnak egy művelődni kezdő Európa közepén: ha nem tud alkalmazkodni, elpusztúl.”
Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye?
„Mire az ember megszokja az életét, s megtanul hozzá alkalmazkodni, addigra éppen belehal.”
Benedek István: Aranyketrec
„Szabadság: annyit jelent, hogy szabad saját egyéniségem törvényei szerint élnem. A szabadság ellentéte nem a rabság, hanem a kényszerű alkalmazkodás.”
Hamvas Béla: Egyszer
„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland.”
“A komikusan és emberien piszmogó szorongást (fejezi ki) a valósággal szemben, amin nem lehet segíteni, alkalmazkodni kell hozzá” Karinthy Frigyes esszéje a Pesti Naplóban