02/01/2022
"Ohana, azt jelenti: család", avagy Lilu és Geri bakancslistája
2018 őszén találkoztunk a lomilomi masszázzsal, melyet azóta is nagy szeretettel gyakorlunk. Hawaii iránti vágyódásunk akkor és ott egy egészen más síkra lépett. Tanulmányaink során bizonyos szavak igazi, mély jelentésére mutatott rá szeretett tanárunk, Kuczharczyk Witek.
A Lilo és Stitch rajzfilmből ismertté vált az “ohana, azt jelenti család” fordulat. Witektől megtanultuk, hogy ez ennél sokkal többet jelent.
A szó az oha szóból származik, ami a mélyen tisztelt taro növényt jelöli. Az ohana azt próbálja meg kifejezni, hogy mind egy tőről fakadunk, mindannyian kapcsolódunk a gyökereinkkel (a környezetünkkel). Egy sokkal nagyobb közösségre utal, melynek tagjait nem feltétlenül a vér szerinti rokonság alapján választják. Valójában minden ember egy tőről fakad, így mindannyian rokonok vagyunk. Mindnyájunknak szüksége van a "valahova tartozunk" érzésre, arra, hogy számíthatunk másokra, és biztonságban vagyunk.
November elején rám írt unokahúgom, hogy kitalált egy ajándékot leánykájának és az ő párjának, de a megvalósítást ránk bízná. Egy bakancslistás könyvet szeretne a fiataloknak karácsonyra.
Az egyeztetések során kiderült, hogy az immáron tizennyolc éves kis/nagylány a hátán az “ohana” tetoválást viseli (mondjuk engem már ennél a résznél megvettek kilóra), szereti a pasztell lila és szürke színt, párja a kéket, a becenevük Lilo és Stitch… Határozott anyai kérés volt, hogy Stitch alakját valahogy jelenítsük meg a könyvön.
Elég sokszor leírtam már, hogy abszolút gyengéim a családi projektek, ennek megfelelően álltam ehhez a feladathoz is.
Az első pillanattól tisztában voltam azzal, hogy szerintem milyennek kellene lennie a könyv külső megjelenésének. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű feladat volt találni olyan világtérképet, aminek a jobb oldalán van Hawaii. Cirka tíz órányi keresgélés után találtam rá a szerintem tökéletes térképre (aminek a színei, az ábrázolásai, a felbontása, a felhasználási feltételei együttesen tökéletesek). Mondjuk szerintem még pár hónapig automatikusan fogják a kereső oldalak felajánlani a Hawaiival kapcsolatos ötleteket.
A térképpel felszerelkezve a kiadványszerkesztési munkálatokat azonnal Balázsra delegáltam. A könyvkötői feladata során azt is meg kellett oldania, hogy a könyvbe fotók is beragaszthatóak legyenek úgy, hogy ez a gerincnél ne okozzon gondot.
A könyv belsejét Balázs tervezte, a betűtípusokat és a szalagmintát együtt választottuk ki, de én kérdeztem rá, hogy milyen idézet kerüljön bele (csak, hogy én is csináljak már valamit).
A könyv külső megjelenését illetően egy ideig azt gondoltam, hogy az lenne az igazi, ha a könyvgerincen is a térkép futna át, de Balázs felhívta a figyelmem, hogy az igénybevétel miatt sokkal praktikusabb, ha külön készülne a gerinc és a könyv első és hátsó táblája. És ebben a pillanatban tudtam, hogy a parafa borítású gerinc a tökéletes megoldás (már volt egy olyan fotóalbumunk, ahol egy térképet kombináltunk parafával és ez egy nagyon különleges hatást eredményezett).
Amikor az ötleteimmel előálltam unokahúgomnak – aki abszolút szabad kezet adott –, kérte, hogy valahol tüntessük fel a könyvben a lánykori családnevemet is (ami unokahúgom leánykori családneve is), mert Lilunak ez nagyon sokat fog jelenteni. A megrendelő kérése számunkra parancs, főleg, ha a megajándékozott örömét ennyivel tudjuk fokozni, akkor rajtunk nem múlik.
Az átadás körülményeiről szerettem volna bővebben írni, mert egy a burleszk és az amerikai vígjátékok speciális ötvözete volt. De maradjunk annyiban, hogy nem feltétlen vállalható a sztori. A lényeg, hogy unokahúgom szőke és én sem véletlenül voltam az éveken keresztül, alkalmanként bizony komoly jogalapja lenne most is. Volt egy olyan pillanat, amikor Újpest-központ metróállomás peronján (ismét Újpest-városkapu felé irányulva) állva hangosan, összegörnyedve, patakzó könnyekkel röhögtem magunkon. Balázs csak annyit tudott mondani egy széles mosoly kíséretében, hogy "a te rokonaid".
A sikeres átadás során örömmel konstatáltam, hogy megrendelőnknek elnyerte a tetszését a könyv. Már csak a megajándékozott reakciója érdekelt.
Nemsokára meg is kaptam: "Volt nagy boldogság, hűha, öröm. Azóta is a könyvvel szaladgálnak, mert mindenkinek meg kell mutatni. Jobban örült a könyvnek, mint a csilli-villi ágyának! Még sírva is fakadt. Ilyenkor úgy érzem, valamit jól csináltam!"
Nagyon-nagyon megtisztelő az ilyen ajándékok elkészítésében részt venni!
Mahalo (köszönöm)! ✔️
