01/02/2022
Lassú méreg a gyűlölet.
Kormányoldal? Ellenzéki oldal? Régi pártok? Új pártok?
Napjainkban mintha senki sem akarna békével, ésszel, tudással. innovációval, józansággal, realitással, értékrenddel, vagy hasonlóval kampányolni. Napjainkra a mutogatás, gyűlölködés, megvetés, kirekesztés, nemre, korra, identitásra, szellemi képességekre és egyebekre utaló magatartás elfogadott és deklarált lett.
Mi ellenzékiek is beleállunk ebbe keményen, és ha valaki másképp beszél, mást mond, mást képvisel, mint amit hiszünk, ne adj isten, a sajátjainkat kritizálja, véleményezi, akkor hirtelen kidurran a civilizációs lufi, elvész az emberség, rommá válik a közbeszéd, sekélyessé a képviselt vágy.
A Kétfarkúakat nem érvekkel, értékekkel, mérvadó és kemény tényeken alapuló és izgalmas, emberi vitában szólítjuk meg, hanem közöljük, hogy árulók, fideszbérencek, pénzhajhászók.
Gattyán esetében, mindenki elhatárolódik az innovációs és online gazdasági modelljeitől, és a pornó üzletág alapján gyakorlatilag lestricizzük, illetve mert kapott állami támogatást, sokak szemében nyilvánvaló, hogy a kormány embere.
Én nem akarok ilyen ellenzéki retorikát. Nem akarom, hogy ez ellenfél ellenség legyen, a politikai értékrend, vagy másképp látás máglyát gyújtson.
Évekig én magam is kiemelkedő voltam abban, hogy véleménynek álcáztam a haragom, kritikának a dühöm, és képességeim legjavával gyakran csak szítottam azt a tüzet, ami a végén az én lelkem, valóságom, értékrendem és világom is megégette.
Nem akarok gyűlölni.
Nem akarok minden áron győzni, diadalmaskodni, felülkerekedni, mert az a társadalmi norma, ami ma elfogadott a magyar közéletben, napjainkra elidegenedett tőlem. Nem érzek vele se testi, se leli, se emberi, se társadalmi közösséget. A mindenkiből és mindenből áradó, klikkesedő kirekesztés, a düh, a harag, a leplezetlen és mindent megfojtó verbális kegyetlenkedés, az igaztalan és hamis vádak, a légből kapott "igazságok" és világító igazságtalanságok korszakával torkig vagyok, mert vakká és aljassá tesznek… BÁRKIT.
A Kutyáknak fel kellett volna tenni, hogy kik a szakpolitikusaik? Mik a terveik, azokat milyen gazdasági, társadalmi, morális, és etikai modellben és folyamatokkal akarják megvalósítani? Van kormányzati elképzelésük, vagy csak a támogatás elköltésére van tervük? Valóban nyerni akarnak, vagy csak életben akarják magukat tartani? Milyen politikai pozícióik vannak, miként állnak eme pozíciók mellett, miként akarják ezeket a politikai, társadalmi, értékrendi, gazdasági elveket politikai eszközökkel érvényre juttatni?
Persze könnyebb azt mondani, hogy árulók. Holott egy vita alátámaszthatná, hogy kik is valójában? Igaz, jó emberek, saját célokkal és távlati tervekkel, korszakos lendülettel és képességekkel, olyan átütő és elhivatott modellrendszerrel, ami minden elképzelésüket alátámasztja? Esetleg mocskos pénzhajhászok, akik csak nyerészkedni és nem nyerni akarnak az ügyön, de ezt becsomagolják a civil létezés parafrázisaiba, átverve mindenkit aki él és mozog?
Volt bárhol ennek a mérlegelésnek valódi felülete? Volt bárhol, bármikor egyeztetés arról – nyilvánosan – ahol a Kutyák elmondják miért érzik többnek, jobbnak, erősebbnek magukat, mint egy előválasztást megszervező és lebonyolító, hatpárti összefogás?
Nem volt!
Gattyán esetében sem…
Üzenetek vannak, címkék, bélyegek, kritikák és vélemények… De szikár tények egy szál se.
Közismert, hogy Dobrev Klára a favoritom, és bár nincs pártom, a DK szervezeti modellje és családja áll hozzám a legközelebb. Az is közismert, hogy Márki-Zay Péterről mit gondolok. DE ha én is képessé váltam a közös cél érdekében a lemondásra, a változásra, az egységes összefogás értékeinek vélelmére, miért gondoljuk azt, hogy a Kutyák, vagy Gattyán erre alkalmatlanok? Konkrétumok nélkül?
Nem a Kutyákat, vagy Gattyánt védem. Nem az ellenzéki összefogás ellen beszélek…
Egy olyan elvet próbálok körvonalazni, ami a sokpólusú magyar társadalomban képes végre azonos értékrendi platformokat létrehozni, még ha azok gyakran túlidealizáltak is.
Egy választás előtt állunk és a társadalmat felrobbantja a belső feszültség, a sokszínű választási sereg, a megválaszolatlan kérdések, és az ukázszerűn kiadott kommunikációs klisék, a törzsi csoportok viselkedésére emlékeztető virtuskodás, lándzsarázás, köpködés, ordibálás.
Ez így egyszerűen vállalhatatlan.
Békét, párbeszédet, megegyezést sürgetek. Jövőképet, innovációt, közösséget éhezek, ahol nem a címszavak és ötlettelen koncepciók viszik a prímet, hanem a jéghideg logika, a professzionális tervezés, az innovatív gondolkodás és mindent átfogó emberbaráti szeretet.
Nekem és a hozzám foghatóknak ma nincs parlamenti képviselete. Megvet a hatalom, lenéz a kormányzat, osztályoz a politikai öntudat és megbélyegez a „másra, talán jobbra vágyó” értékrendem. Nekem ma nincs országgyűlési képviseletem, a gyűlölet és megvetés az osztályrészem, mert nem tudok, nem akarok egyes dolgokkal azonosulni.
KÉRDÉSEM AZ, HOGY EZT AKARJUK ADNI AZOKNAK, AKIK ÁPRILISBAN A FIDESZRE SZAVAZNAK ÉS VESZTENEK?
Nekik se legyen képviseletük? Joguk? Szavuk?
Ugyan azzá akarunk válni, mint ami ellen szövetkeztünk? Mert ha igen, akkor folytassuk a gyűlölködést, a címkézést, próbáljunk erőszakkal embereket, csoportokat megtéríteni és rávenni, hogy mi vagyunk az igaziak, a jók, a jövő…
Se a Kutyákat, se Gattyánt, se a többi kis pártot ne engedjük el, mert minden szövetség a jövő egy apró eleme lesz, ha megérjük. Minden szó, minden gondolat, minden csoport, minden ember, minden közösség ma Magyarországon, voltaképp egy nagy egészet jelent, és ezt nem szabad, nem lehet tovább szabdalni, tovább cincálni, vélt, vagy valós politikai, vagy értékrendi koncepciók alapján.
Ez ugyan is – szerintem – méltatlan hozzánk.
Váljunk többé, váljunk jobbá.
Érveljünk, vállaljunk fel egy kommunikációs értékrendet, és ha konfrontálódunk azt hideg és megfontolt érvekkel tegyük, ne zsigeri érzelmek, vagy egyfajta sajátos bosszúvágy miatt.
Két hónap múlva választás.
És nem egy csoport, hanem egy társadalom egészének kell képviseletet adni. Nem jobb és nem baloldaliaknak, nem pártviszonyoknak, nem politikai értékrendeknek, „csak” szimplán a holnapnak, az élhető életminőségnek és a vállalható – civilizált – normáknak.
Keressük meg a közös utat azokkal, akikkel vannak közös értékrendi pontok. Ha ez megy, akkor fog menni a jövő felépítése is. Ha nem megy, akkor mi magunk sem leszünk többek, mint egymásra vicsorgó hiénák a tetem fölött.
Úgy vélem ezt nem csak én, de nagyon sokan hasonlóan látják.
Köszönöm, ha értesz és megértesz.
Juhász Zoli
Köszönöm, ha megosztod.
Ha nem tudod ki vagyok: www.juhaszzoli.hu
Ha segíteni akarod a csoportom munkáját az oktatás, vidékfejlesztés, társadalmi esélyteremtés témájában, akkor megteheted, katt ide: https://juhaszzoli.hu/adomany-adakozas-segitseg/
