02/04/2026
ÁTMENT A TESZTEN... :)
Az indulás ki volt tűzve, a repülőtér előtti órákban megpróbáltak előzetesen becsekkelni, internet segítségével és kiderült: a járatot törölték, őket másfél nappal későbbre tették egy másik járatra... a szállás már lefoglalva, alig négy napra mennek, ebből egy már ki van lőve ezzel... mi a teendő. A légitársaság ügyintézői nem érhetők el telefonon... út ki a reptérre. Vonat, busz, sok-sok óra, s kint kiderül, nekik kell keresni maguknak másik járatot, ha korábban akarnak menni. Megteszik... plusz pénz (a légitársaság csak a nekik befizetettet állja, ezt visszautalják majd - az elvesztett napért, a jóval drágább jegyért már nem vállalnak felelősséget... ők korábban kiküldték emailben, hogy ez fog történni, másfél hónapja már ott az értesítés... ja, hogy spambe került... erről ők nem tehetnek).
A két fiatal együtt éli át ezt a helyzetet. Együtt kell megtalálniuk a megoldást. Úgy, hogy nem szidják egymást, nem esnek kétségbe, nem szidnak senki mást, mert a megoldást keresik és nem haragjuk levezetését.
S a fiú, a következő napon, már kint a reptéren, a becsekkelés után felhívja édesapját: "amúgy, átment a teszten". Mármint a lány, a jövendőbeli, aki nem is gondolt rá, hogy most "tesztelik", hanem csak egyszerűen csak "élt", az volt, aki ő eddig is volt, az eddigi húsz évében.
A fiúnak tetszett, ahogy higgadtan kereste a megoldást, s mindig látott egy következő lépést.
Az édesapának csak egy kérdés jutott eszébe - miközben örült a visszajelzésnek... s vajon a fia, ő is átment a teszten? Ő is megfelelt?
Biztosan.
No, még egy van - ez így maradjon a következő hatvan-hetven évre is. Mindkettejüknél. Akkor nem lesz baj. :)
