Központi Antikvárium

21/05/2026

Mai ajánlatunk: Gurk, Eduard
Pest és Buda látképe a függővasúttal
1828
Pest és Buda fővárosoknak képe, Rákos mezejéről véve, az ugyanott próbára felállitatott Vas-utnak rajzolatjával. A nemes magyar nemzetnek legmélyebb tisztelettel ajánlja Hofbauer János.

Színezett akvatinta. Hofbauer János képe nyomán Eduard Gurk készítette Bécsben, 1828-ban. A nagyméretű, igen dekoratív látkép emléket állít az 1827-ben elvégzett függővasút kísérletnek is. Az első magyarországi vasút az angliai sikerek hatására készült Pest és Kőbánya között. 1827. június 16-án avatták fel. A lóvontatású, faszerkezetű pályát eredetileg kőszállításra szánták, de vitt utasokat is. A működtető részvénytársaság tagjai között volt gróf Széchenyi István is. Rövid pályafutását látványos kudarcok kísérték, így néhány hónap múlva megszüntették. Mire a kép elkészült, a vasút már nem létezett. Faanyagát felhasználták később a Lánchíd építésénél.

Javítva, paszpartuzva. Képméret (szöveggel): 72,5×50 cm, paszpartuval: 81,7×59 cm.

Pataky: 141.p.

Link kommentben

20/05/2026

Mai ajánlatunk: Schmerling, Philippe-Charles
Recherches sur les Ossements fossiles decouverts dans les cavernes de la Province de Liège.
Liège, 1846. Felix Oudart.
Az egyik első olyan tudományos munka képi anyagát tartamazó ritka atlasz-melléklet, mely tényleges régészeti bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ember a bibliai 6000 évnél sokkal régebben él a Földön.

A kötet 74 (34+40) egész oldalas és kétoldalas, impozáns kőnyomatokkal illusztrálja Philippe-Charles Schmerling (1791–1836) – akit gyakran a paleontológia atyjaként is emlegetnek – Recherches sur les ossemens fossiles két kötetes művében közölt, forradalmi felfedezéseit.

A belga orvos és amatőr régiségbúvár Liège-ben élt, és szabadidejét a régió mészkőbarlangjainak feltérképezésének szentelte, régészeti leletek után kutatva. 1830 körül, egy Engis falu melletti barlang feltárása során Schmerling kihalt állatok, például barlangi medvék és hiénák csontjaira bukkant, olyan pattintott kovakövek társaságában, amelyeket primitív kőeszközökként azonosított. Legmegdöbbentőbb felfedezése azonban három emberi koponya volt: két felnőtté és egy gyermeké.

1833–34-ben Schmerling publikálta felfedezéseit élte fő művében, a Recherches sur les ossemens fossiles (Kutatások a fosszilis csontokról) három részes publikációban. A 19. század elején a tudományos világ – élén a korszak zsenijével, Georges Cuvier-vel (1769-1832) – váltig állította: "L'homme fossile n'existe pas". Úgy hitték, az ember csak a legutóbbi geológiai korszakban jelent meg. Schmerling felfedezései azonban ezt cáfolták. Schmerling legfontosabb felismerése az volt, hogy a maradványokat ugyanabban a rétegben (úgynevezett stratigráfiai egységben) találta meg, ahol a kihalt mamutok és barlangi medvék csontjait. Ez bizonyította, hogy az ember kortársa volt ezeknek az állatoknak. Az Atlaszban szereplő kőeszközök leírásával ő volt az egyik első, aki felismerte az emberi tevékenység nyomait a pleisztocén rétegekben. Bár Schmerling még nem tudta, hogy egy külön emberfajról van szó, az általa leírt gyermekkoponya volt az első neandervölgyi lelet, amit tudományosan publikáltak (több mint 20 évvel a híres Neander-völgyi felfedezés előtt). Az ő precíz rajzai az Atlaszban tették lehetővé, hogy később, a fejlődéselmélet térnyerésekor a kutatók visszanyúljanak ezekhez az adatokhoz.

Schmerling munkásságának elismerését kétségtelenül hátráltatta, hogy nem sokkal művének megjelenése után elhunyt. Bár megfigyeléseit könnyű lett volna a gyakorlatban is ellenőrizni, kollégái inkább hagyták azt a feledés homályába veszni. Téziseit valószínűtlennek tartották, és inkább meghajoltak Cuvier tekintélye előtt, aki ekkoriban valóságos rémuralmat gyakorolt a tudományág felett: aki nem osztotta a nézeteit, attól megvonták a publikálási jogot, és elzárták előle a gyűjteményeket. Schmerling úttörő munkája így a maga korában szinte semmilyen elismerésben nem részesült; egy 1944-ben, a Bulletin de la société préhistorique de France című folyóiratban megjelent feljegyzésében Louis Eloy azt állította, hogy a kiadás nagy részét papírhulladékként adták el, mivel a szerző nem tudta kifizetni a kiadóját. Csak harminc évvel később, 1863-ban, a modern geológia atyja, Sir Charles Lyell ismerte el nyilvánosan, hogy Schmerlingnek volt igaza, és meglátogatta a liège-i gyűjteményt.

Nagyon ritka!

Eredeti félvászon kötésben. Folio. Rozsdafoltos, Tom. 1/8-9es táblán szakadás, javítva. Könyvtest elválófélben.

Link kommentben

17/05/2026

13/05/2026

327 régi könyv, kézirat és térkép kerül kalapács június 4-én csütörtökön , a következő (172.) árverésünkön.
A katalógust az alábbi linkre kattintva tudja megnézni:
axioart:
https://axioart.com/aukcio/2026-06-04/172-konyvarveres-kozponti-antikvarium-live/teljes-katalogus
invaluable:
https://www.invaluable.com/catalog/125LD703CR?page=1&size=48
Aktuális kínálatunkat itt tekintheti meg:
https://kozpontiantikvarium.hu/hu
Árveréseinkre a felvétel folyamatos. Régi könyvek, könyvtárak, teljes gyűjtemények aukcionálásat vállaljuk egyedi feltételekkel.
Elérhetőségünk: https://kozpontiantikvarium.hu/hu/konyvek-vetele
vagy: [email protected]

08/05/2026

Mai Ajánlatunk: Lántz, Jozef Anton
Pozsony látképe
Pressburg, 1817. N. Meidinger.
Pozsony páratlanul ritka, kézzel színezett kőnyomatú vedutája a háttérben a Dunával, jobbra a várral, az előtérben pedig alakokkal.

Jelentősége ellenére Pozsonynak soha nem voltak "saját portréfestői” – vedutáinak nagy részét külföldi, különösen német kiadói központokban dolgozó grafikusok készítették utazó vedutaművészek által rajzolt modellek alapján. Épp ezért ezek a művészi, a XVIII. század végéig ritka előállításó látképek a teljes városi panoráma ábrázolásának hagyományos koncepcióját tükrözik. E korszak legreprezentatívabb vedutái közé tartozik a szerző testvérpárjának, Joseph és Peter Schaffernek az 1787-ből származó, dél felőli látképe a városról. Ezt a hagyományt folytatta 1820-ig a helyi művész, Jozef Anton Lántz, Pozsony észak felőli látképével. Bár a városról alkotott víziója már „klasszikusan” pontos és hű – megfelel a szemlélő nézőpontjából látottak megragadásának valós lehetőségeinek –, elsősorban továbbra is a város teljes városszerkezetének közelítésére törekszik.

A kép alatt balra: del. et sclups. IAL
Alatta: Szabad Király Posony várossa. Ansicht der Königl: Frey-Stadt Preszburg.
Középen alul: Preszburg bey Nicolaus Meidinger.
Mérete: 51×76,3 (43×71,5) cm

Tisztított és megerősített lap; helyenként továbbra is enyhén barnult, azonban a színeszés továbbra is impozáns hatást kelt. A jobb szélen egy képmezőbe nyúló szakadás javítva; a bal szélen található apróbb szakadások szintén javítva.

Bratislava's scarce hand-coloured litograph veduta. A beautiful panorama with the Danube in the background, the castle to the right and figures in the foreground.

Despite its importance, Bratislava never had its own "portraitists" - most of its vedute were created by graphic artists in foreign, especially German, publishing centers based on models prepared by traveling vedute artists. That is why these artistic views, which were created only sporadically until almost the end of the 18th century, reflect the traditional concept of depicting the entire city panorama, although without additional information in the legends.

The most representative vedutas of this period include the view of the city from the south by the author's sibling pair Joseph and Peter Schaffer from 1787. This tradition was extended until 1820 by the local artist Jozef Anton Lántz with his view of Bratislava from the north. Although his vision of the city is already "classically" accurate and faithful – it corresponds to the real possibilities of capturing what is seen from the observer's point of view – he is still primarily concerned with approximating the urban structure of the city in its entirety.

In the middle below Preszburg bey Nicolaus Meidinger.
in the lower left below the painting del. et sclups. IAL
below the painting Szabad Király Posony várossa. Ansicht der Königl: Frey-Stadt Preszburg.
Dimensions: 51×76,3 (43×71,5) cm
Cleaned and reinforced, still slightly browned and partly somewhat stained or dusty. A tear at the right edge has been repaired, extending into the image; small tears at the left edge have been repaired.

Link kommentben

07/05/2026

Mai ajánlatunk: Molnár János, dr.:
Orvosi törvény. Mellyet a' két ns. magyar haza' hasznára készitett --. I-II. kötet
Székes-Fejérvárott, 1818. Özv. Számmer Klára' betüivel - Számmer Pál' betüivel
[16] + 497 + [7]p.; 334 + [6]p.

A szerző Fejér vármegye főorvosa volt, művének célja a helyi orvosok, sebészek, bábák, és állatorvoslással foglalkozók számára hasznos szabályrendszer összeállítása volt.

Egységes, korabeli, klasszicista stílusú aranyozott, dombornyomott gerincű egészbőr-kötésben. A gerinc enyhén kopottas, levelei kissé foltosak. Mindkét kötet elülső kötéstáblájának versoján Zsámár József latin ex librise, a címlapokon gyűjteményi pecsétje. Szép, elegáns darab.

Link kommentben

06/05/2026

Mai ajánlatunk: Kriehuber, Josef – Schwind, Moritz von:
III. Béla magyar király - Bela III. König von Ungern. Színezett kőnyomat
Wien é.n. [1826] Lithographisches Institut.
Megjelent: Magyar vezérek Hertzegek és Királyok Képekben. A legrégibb időn Kezdve, most uralkodó I-ső Ferentz Austriai Tsászárig és Magyar Királyig egymás uttánn. Wien é.n. (1826) Lithographisches Institut.

III. Béla magyar király. A lapon római számozással. Nr. XVI. Josef Kriehuber (1800–1876), osztrák festő rajzai után Moritz von Schwind (1804–1871) által készített színezett litográfia. Magyar és német nyelvű képaláírásokkal. Lapméret: cca. 44×30 cm. Jó állapotban.

Link kommentben

24/04/2026

Mai ajánlatunk: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Rudolf trónörökös... kezdeményezéséből és közreműködésével. I-XXI. köt.
Bp. 1886-1901. M. Kir. Állam nyomda.
Teljes, magyar nyelvű sorozat. Szövegközti és egészoldalas képekkel gazdagon illusztrálva.

I. Bevezető kötet: 1887. [2] + VIII + 594 + [2] p. + 1t.
II. Bécs és Alsó-Ausztria: 1888. XVI + 688 p. + [1] t.
III. Magyarország I.: 1888. XVI + 526 p. + [1] t.
IV. Felső-Ausztria és Salzburg: 1889. XIV + 604 p. + [2] t.
V. Stiria: 1890. XI + [1] + 412 p. + [1] t.
VI. Karinthia és Krajna: 1891. XII + 512 p. + [2] t.

VII. Magyarország II.: 1891. XIV + 656 p. + [1] t.
VIII. Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia: 1892. XVI + 732 p. + [1] t.
IX. Magyarország III.: 1893. XII + 604 p. + [1] t.
X. Tirol és Vorarlberg: 1893. XII + 594 p.+ [1] t.
XI. Csehország I.: 1894. XII + 612 p. + [1] t.
XII. Csehország II.: 1896. XII + 680 p. + [1] t.
XIII. Magyarország IV.: 1896. XII + 600 p. + [1] t.
XIV. Morvaország és Szilézia: 1897. XVI + 728 p. + [1] t.
XV. Magyarország V.: 1898. XII + 444 p.

XVI. Galiczia: 1898. 886 p. + 2 t.
XVII. Bukovina: 1899. XI + 528 p. + [1] t.
XVIII. Magyarország VI.: 1900. XII + 480 p.
XIX. Bosznia és Herczegovina: 1901. XII + 512 p. + [1] t.
XX. Magyarország VII.: 1901. XIV + 604 p.
XXI. Szent István koronája országainak VIII. kötete/Horvát-Szlavonország: 1901. XII + 574 + [2] + 14 p.

Fekete-fehér könyvdíszekkel és iniciálékkal, illetve fekete-fehér egészoldalas és szövegközti képekkel, rajzokkal, színes és kihajtható mellékletekkel gazdagon illusztrált, valamint néhol előszóval, bevezetéssel és hibaigazítással, részletes tartalomjegyzékkel, illetve a rajzok jegyzékével kiegészített kiadás. Grafikusok, fordítók, szerzők, szerkesztők és egyéb közreműködők felsorolása a részletes tartalomjegyzékben. A kiadás és nyomás a Magyar Királyi Államnyomdában, a díszkötés munkálatai a Gottermayer Műintézetben történtek.
Kiadói dúsan aranyozott, piros egészvászon Gottermayer sorozatkötésben lévő kötetek aranyozott feliratos, duplakeretes, az osztrák császári korona és a magyar apostoli szentkorona aranyozott ábrájával, az osztrák császári sasos, valamint a magyar kettős keresztes címerpajzzsal ellátott, gazdagon díszített cím fedéllel, aranyozott feliratos, aranyozott, díszes, mintázott lapélekkel, duplakeretes hátlapon a kiadó dombornyomásos emblémájával.

Link kommentben

23/04/2026

Mai ajánlatunk: Szent Biblia. Az-az Istennek Ó és Új Testámentomában Foglaltatott egész Szent Irás, Magyar Nyelvre Fordittatott Károli Gáspár által. Es mostan Hetedszer e’
1704 Casselben [Nürnberg] Ingébrand János kőltsége által
Szent Biblia. Az-az Istennek Ó és Új Testámentomában Foglaltatott egész Szent Irás, Magyar Nyelvre Fordittatott Károli Gáspár által. Es mostan Hetedszer e’ nagyob’ formában vítettetvén a’ Franczia nótákra rendeltt Sóltár-Kőnyvvel együtt kibocsáttatott a’ Hatodszor nyomtattatott példa szerint...

1704 Casselben [Nürnberg] Ingébrand János kőltsége által [Johann Endter] 1t. [metszett díszcímlap]+[4]+863+221+[1]+296+[4]+134+[2]p.

Szenczi Molnár zsoltárfordításai saját címlappal, az apokrif könyvek önálló lapszámozással rendelkeznek. Az ún. Kasseli Biblia valójában Nürnbergben készült. Harsányi István szerint az igazi kiadó, a nürnbergi Johann Endter azért akarta, hogy magyar nyelvű bibliakiadása református városnév alatt jelenjen meg, mert attól tartott, hogy a lutheránus nürnbergi cég neve alatt a terjesztés nehézségbe ütközne. Korábban valamennyi Károli-féle magyar bibliafordítás református nyomda terméke volt. A lutheránus Bártfán 1607-ben elkezdett kiadás — feltehetően éppen e vallási ellentét miatt — sohasem készült el teljesen. A címlapon feltüntetett kiadó, Johann Ingelbrandt 1665-1690 között tevékenykedett Kasselben.

Gerincén pótolt korabeli egészbőr kötésben. Vaknyomásos, mintázott táblákkal, 4-4 csúszógombbal és két javított bőrszíjas rézcsattal. Lapszélei szépen festettek. Tiszta levelekkel, újrafűzve, oromszegőkkel, jó állapotban.

Link kommentben

22/04/2026

Mai ajánlatunk: Dávid Ferenc: Első resze az Szent Irasnac külen külen reszeyböl vöt predicaciocnac az atya Istenröl, ...
Albae Juliae [Gyulafehérvár], 1569. Gregorius Vagnerus (Typ. Hoffhalter).. ennek kedig az ő fiaról az Ihesvs Christvsrol, es az mi öröcseguncnec peczetiről az szent lelekről. [6] + 193 + [2]fol.

Pozsonyban, a 17. század közepén készült fatáblás, vöröses-barna vaknyomásos bőrkötésben. Az elő- és hát­tábla díszítése megegyezik.

Dávid Ferenc a magyar reformáció egyik legeredetibb és legradikálisabb alakja, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke, jelen prédikácó gyűjteménye a magyar teológiai irodalom és az unitárius hitvallás egyik mérföldköve, nem csupán egyházi beszédek gyűjteménye, hanem az unitárius teológia rendszerezett kifejtése.A mű megjelenése (1569) a gyulafehérvári hitvita évére esik, ahol Dávid Ferenc és Méliusz Juhász Péter (a reformátusok vezére) csaptak össze. Ez az időszak az erdélyi vallásszabadság virágkora: A szerző János Zsigmond fejedelem támogatását élvezte, aki maga is unitárius hitre tért, így könyv a fejedelmi nyomdában készült, ami jelzi politikai súlyát is. A műnemcsak teológiai szakmunka, hanem a magyar gondolkodástörténet egyik alapköve. Dávid Ferenc ebben fektette le azt a racionalista, bibliai alapokon nyugvó istenképet, amely évszázadokon át meghatározta az unitárius közösség identitását.

A táblák szélén négy, feliratos, képecskékkel metszett görget fut körbe: 173 × 13 mm: SALVATOR, a Megváltó Krisztus glóriával és országalmával („Salva”) – DÁVID, zsidó király koronával, kezében lanttal („Davit” [!]) – PÁL apostol karddal („Pavlv”) – JÁNOS kereszttel („Ioha”).

Ez a görgető a 16. század jellegzetes képviselője, a második keretben látható virágos-indás görgető azonban már 17. századi. A nagyméretű középmező négy sarkába egy-egy stilizált virágminta került, közepébe pedig egy babérkoszorúval övezett, 60 mm átmérőjű, kör alakú lemez az osztrák birodalmi címerrel, körülötte a tartományi címerekkel. A gerinc díszítetlen, restaurált, a könyvet újrafűzték. A táblák két pár zöld selyemszalaggal köthetök össze. Metszése aranyozott. Ez. a kötés feltehetően a könyvnek már a második kötése.

Analógiák: két kalendárium datált kötését ismerjük ugyanebböl a könyvkötö mühelybốl, 1647-böl és 1664-böl az. MTA Könyvtárából (RM 1 8° 142 = RMK 1 788 = RMNy 2136 és RM 18° 143 = RMK 1 1008). Ezek a fenti kötést is datáljäk. Az. RM 1 8° 142 elözéklapjára a Könyv bekötésére vonatkozó utasitás van bejegyezve: „Litterae Thecae incusae P.O.R.C.H.", azaz. Pro Officina Rationaria Camerae Hungaricae kezdőbetűit ütötték bele a kötésbe. Az RM I 8° 143 jelzetű, 1664-es kalendárium kötésének előtábláján is megtalálhatók a P.O.R.C.H. kezdőbetűk. A magyar kormányhivatalok Pozsonyban működtek; a Magyar Kamarát Pozsonyi Kamarának is nevezték. Az Officina Rationaria, azaz a Számvevőhivatal részére készült kötés azt bizonyítja, hogy ezek a kötések – a fentivel együtt – Pozsonyban készültek a 17. század közepén.

A magyar használat a nyomtatvány magyar nyelve folytán magától értetődő, a kézírásos bejegyzések pedig szinte folyamatosan tájékoztatnak a magyar tulajdonosokról, bár talán éppen a legkorábbit kitörölték. A további bejegyzések:Ex libris Benedicti Czukasi Ince mp. (áthúzva); Liber Ioannis Barla de Homorod-Almás Anno 1678 mp. (feltehetően ő készíttette a kötést); Georgii Kökösi Anno 1765;

Post Gregorii Kozma mp. 1800. A könyv végén a nyomdász felsorolja a szövegben előfordult, javítandó hibákat. E levélpár csaknem három üres oldalán kézírásos, magyar nyelvű, a könyv tartalmához illeszkedő teológiai fejtegetés – talán istentiszteletre készített beszéd – olvasható. A szöveget még azelőtt írták e lapokra, hogy a könyv ebbe a kötésbe került volna, mivel az újrakötés alkalmával körbevágták a könyvtestet, s egy parányit csonkultak a beírt szöveg szélei.

(Új Magyar Athenas. Válogatás az Alexandra Antikvárium kincseiből. [Budapest], Alexandra Antikvárium, 2008., p. 98.) RMNY 269., RMK I/74.

VÉDETT.

Link kommentben