13/09/2015
Üdv Pogány Nép!
Szeretnénk tiszteletünket leróni a múlt nagy harcos népei előtt, ezúton példát állítani az elkövetkezendő korok harcosainak! Ebből a megfontolásból alkottuk meg a Nagy Harcosok sorozatunk első példányát, mely az ókori Spárta keménységét és hősiességét hivatott közvetíteni viselőinek!
Spártáról:
Spárta a Peloponnészosz félszigeten terült el, Görögország legdélebbi részén. Meneláosz király letűnt birodalmára dór törzsek érkeztek és telepedtek meg. Belőlük lettek a későbbi spártaiak. A görög városállamok jellemzően a legnagyobb városukról kapták a köznapi használatban elterjedt nevüket. Igazi neve Lakóniké vagy Lakedaimón volt, ezért hordták pajzsukon a lambda betűt, amely hátsó pólómintánkat is díszíti.
A spártaiak magukat Héraklész (Herkules) leszármazottainak tartották, mondván népüket két iker fia alapította. Ezért is volt Spártának mindig két királya.
A kedvelt történelemhamisításnak köszönhetően, elterjedt Spártáról, hogy kötelező volt a homoszexualitás. Nos ez olyan téveszme, mint, hogy ételként csak melasz zomaszt (főtt disznóvér és ecet egyvelege) fogyasztottak. Spártában megvetették és tiltották a homoszexualitást! Családcentrikus katonaállam volt, ahol a cél az egészséges gyermeknemzésen keresztül az erős nép gyarapítása volt!
I.e 669-ben Spárta súlyos vereséget szenvedett Hüssziánál, Argosz csapataitól. Ez rávilágított arra, hogy a hódítások közben kiéleződött vagyoni különbségek megbontották a teljes jogú polgárok között kívánatos egyenlőséget. Az egyenlőtlenség társadalmi konfliktushoz ez pedig a katonai potenciál gyengüléséhez vezetett.
Lükurgosz király reformjai teremtették meg az ismert Spártai
rendszert mely a következőket foglalta magába:
- a katonai nemesség tagjai azonos nagyságú földdel rendelkezzenek
-az étkezésük közösen történjék
-gyermekeik egységes állami nevelésben részesüljenek
Spártai nevelés:
A csecsemőket elvitték a Leszkhé nevű helyre, ahol törzsek vénei gyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. A gyengébb gyerekeket kitették a Taigetosz Apothetai nevű helyére, ahonnan bárki elvihette és felnevelhette (nem pedig ledobálták a szakadékba). Korántsem csak Spártában gyakorolták ezt a szokást, sőt a spártaiak bizonyos szempontból még emberségesebbek is voltak más államok lakóihoz képest, ugyanis csak az életképtelennek ítélt csecsemőket tették ki és ehhez is a vének engedélye kellett.
Hét éves korukban táborokba kerültek és megkezdődött a kiképzésük (agogi). Csoportokba osztották őket és vezetőikké a legértelmesebb és legbátrabb fiúkat nevezték ki. Főképp katonai oktatásban részesültek, de minden egyéb dologra is megtanították őket mivel az uralkodó osztályt alkották. Próbatételeik közé tartozott a lopás is. Szándékosan keveset kaptak enni, így kényszerítve rá őket a lopásra. Nem tiltották, de akit rajtakaptak megkorbácsolták. Ez volt a büntetés ügyetlenségükért, mert ez a gyakorlat az ügyességet, a rejtőzködést és az alkalmazkodó készséget volt hivatva erősíteni.
Tizenkét éves korukban következett kiképzésük következő szintjének bevezető próbája:
Elvitték őket Artemisz-Orthüa szentélyéhez, ahol rengeteg sajtot halmoztak fel az oltáron. Idős fiúk állták körbe, kezükben korbáccsal s rajtuk átjutva kellett sajtot elhozni az oltárról.Sokan innen életre szóló "emlékkel" tértek haza...
Kiképzésük következő lépcsőfoka a Krüpteia (rejtőzködés) volt, mely a közösségből ideiglenesen kivett ifjak túlélési gyakorlata volt, melyben néha szerepelt a helóták (rabszolgasorba taszított leigázott népek) lázongó elemeinek megölése is.
A spártai férfiakra 20 éves korukban várt az utolsó jelentős próbatétel nem sokkal a kiképzésük befejezése előtt. Be kellett kerülniük egy a közös étkezéseken szerveződő asztaltársaságba (syssithia), amelyben aztán a férfiak és a fiúk minden szabadidejüket töltötték. Ide csak a tagok szavazatával lehetett bejutni, akinek nem sikerült nem lehetett spártai polgár. Akinek sikerült, 10 év múlva földet kapott az államtól és a megműveléséhez szükséges elegendő helótát. Húsz éves koruktól megnősülhettek, de csak 30 éves korukban költözhettek családjukhoz. Egészen 60 éves korukig hadkötelesek maradtak.Addig minden napjukat gyakorlatozással töltötték.
A spártaiak a lányokat is szinte a fiúkkal egyenértékű képzésben részesítették. Elsősorban, hogy a jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetben foganjanak meg. Másodsorban a hadjáratok idején nekik kellett megvédeni otthonaikat.
Plutarkhosz a következő esetről számol be: "Beszélik, hogy egy spártai atléta az olümpiai játékokon nagy összeget utasított vissza, amikor meg akarták vesztegetni. Majd miután nehéz küzdelemben legyőzte ellenfelét, valaki megkérdezte tőle: -Mi hasznod lesz most a győzelemből, derék spártai? Ő mosolyogva felelte: -Az, hogy a csatasorban a király előtt harcolok az ellenség ellen."
