12/01/2019
❤️Téli Tündértörténet😍
A néni bottal jár régóta. „Talán az első évben, amikor ideköltöztünk, akkor még nem mindig azzal láttam.." Ezzel a kósza gondolattal játszadozott, miközben nagykabátjában túrta a havat. Az éjszaka váratlanul sok hó esett és mindent elfedő, tiszta, ártatlan fehérség lepte meg reggelre, ahogy elhúzta a hálóablak függönyét. Szeretett itt lakni, gyorsan megszokták a párjával a házrészt és az új környéket.A néni a szomszédjuk volt. Amikor idejöttek, a kedvesének – azóta a felesége már – végigmutogatta az összes virágát és nem volt alkalom, hogy ne „Kedveskéim”-nek hívta volna őket az elmúlt hét évben. Ők pedig egyszer csak „Mamizni” kezdték őt „Finom az almás pitéje nagyon...” ugrott be egy újabb kép és kedves, fahéjas illattal lengte körül a hajnali munkálatot.
❄️
A ház előtt újra és újra tolta a hóval pakolt lapátot és erős férfiember létére izzadságcseppek gyülekeztek a hátán. A kaputól balra a két ablak az övék, jobbra kettő a nénié. Készen volt a két ablak előtt. Kiegyenesedett, és talán nyöszörgött is a rövid nyújtózása mellé kicsit. Aztán lehajolt és mosolyogva tolta tovább a lapátját, már a másik két ablak előtt. A hó csillogásában a néni szemében megjelenő fényt látta talán, ahogy kinéz majd az ablaka előtt eltakarított járdára. Az előkerülő járdalapokon pedig hallani vélte egy bot koppanását. A hó szállingózott körülötte, mintha megannyi hófehér, táncos tündér vette volna körbe őt, a házat és a világot...
🎁TündérPosta🎁
