06/09/2026
Vasárnap. Komolyan írnék anyaként is a napi idegbajról, de talán jobb, ha az iskola témánál maradok. 😉
Akik épp beleláttok az ide biggyesztett naplóba, ne osszátok meg a napi ventillálásom, nem célom, hogy bárki olvassa még, vagy vélemények érkezzenek.
Csak kiírom...
Kiírom, hogy a rendszer rossz, a tanári kar gonosz és pletykás, a gyerekek értetlenek, de időnként nagyon cukik. Nem ismernek tiszteletet. Vagyis egyet talán. A szeretet alapút. Ha belopod magad a szívükbe, szót értesz velük, szót fogadnak.
A kiabálásos, fenyegetőzős fegyelmezést utálom.
A tanárok idegrendszerét nem védi semmi. Elhiszem, hogy sok szülő boldog, hogy a gyereke végre iskolában van. Valljuk be, ez a korosztály zömében nem normális.
A humor hatékony. Ha értik. 🙈
Sajnos egyre inkább nem.
Fel sem fogják a szülők, hogy mi károkat okoznak.
Értetlen gyereket nevelni és kiengedni a házból olyan, mint elektromos rollert adni neki a többsávoson. Felelőtlen, és a felelős a szülő. Még mindig.
Hogy fordulhat elő, hogy egy diagnosztizált auti gyermek 7 évig nem kap fejlesztést, és így kerül iskolába?
A szeretet fontos, de a szülőség ennél sokkal többet jelent!
A tanár nem szülő.
Hozott anyagból dolgozik!
Hozottból...
A határok szűkek, az eszközök végesek!
