20/09/2026
A kerekesszék holnap egy amputált lábú hölgyhöz kerül. ❤️
Nem győzöm elégszer elmondani, leírni, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy ekkora, színes és önzetlen adományozó közösség alakult ki körülöttünk itt, Nagykőrösön.
Sokszor nem beszélünk el mindent. Nem azért, mert titok, hanem mert vannak olyan személyes történetek, amelyek egyszerűen az adományboltra tartoznak. De azt szeretném, ha tudnátok: az adományaitok mögött nagyon sok minden történik.
Van, hogy egy pici tipegő érkezik, aki még alig tud menni, de már hozza a játékát, a plüssét, a kinőtt ruháját.
Van, hogy egy kismama, a mindennapi teendői mellett, teli szatyrokkal érkezik.
Van, hogy egy idős néni vagy bácsi, mozgáskorlátozott ember hozza el azt, amije van, akár egy elektromos kerékpárral vagy valamilyen kis elektromos segédeszközzel.
És vannak azok az adományok is, amelyek mögött fájdalom van. Egy szeretett hozzátartozó elvesztése után megmaradt ruhák, törölközők, könyvek, apró tárgyak kerülnek hozzánk. Olyan dolgok, amelyek valakinek nagyon sokat jelentettek.
Ezeket mindig nagy tisztelettel fogadjuk.
Hihetetlen belegondolni, hogy néhány hónap alatt milyen hatalmas és milyen sokszínű közösség épült fel körülöttünk.
Én továbbra is hiszem és vallom: nem veszett el minden ebben a világban. ❤️
Néha mi is megtorpanunk. Néha elfáradunk. De aztán jön egy ilyen nap, egy ilyen kerekesszék, egy ilyen történet, egy ilyen adomány… és megyünk tovább.
Mert látjuk, hogy van értelme.
Köszönöm mindenkinek, aki adományoz. Köszönöm annak is, aki egyetlen apróságot hoz. És köszönöm annak, aki egy egész élet emlékeit bízza ránk.
A Micu nem egy ember. A Micu mi vagyunk. Együtt. 🫶💚🙏
