26/09/2026
Büszkék vagyunk nálunk zajlott a főpróba! 🥰
Kedves Barátok, ismerősök, követők, mindenki, aki erre jártok!
Végre ősz van, nincs már olyan meleg, emelkedik a Duna szintje lassan és elindult a színházi szezon is.
Sok minden változóban, de az a kérdés, hogy ’Miért hagytuk, hogy így legyen?’ az érvényét semmiképpen nem vesztette el.
Milyen jó lett volna ezt megbeszélni az Ördögkatlanos előadás után a nézőkkel! Sajnos azt egy sürgős gerincműtét megakadályozta akkor. Szerencsére azonban ezen túl van András, minden a legnagyobb rendben vele, így örömmel készülhet a következő előadásra.
📌 Ami egy számunkra fontos helyszínen lesz, az Örkény Színházban, november 10.-én! 🎭
Mivel Csuja Imre és András osztálytársak voltak, jó barátok, ezért egyik találkozásuk során megbeszélték, hogy mint vendégművész, illetve mint régi, ikonikus Örkény-tag, ő is mond majd néhány verset az est során.
Figyeljétek majd az Örkény műsorát, a jegyvásárlási lehetőségeket, vegyetek időben jegyet, ha még nem láttátok az estet. Vagy ha újra megnéznétek. 😊
Akik esetleg nem követték volna a korábbiakat, azok számára egy kis összegzés
👇
Röviden a történet:
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Először az ötlet fogant meg Schlanger András fejében, hogy kellene egy előadás, egy szórakoztató zenés, irodalmi, hangosan gondolkodó est, ami felveti a kérdést: miért lettünk mi magyarok az 1989-es rendszerváltás után elsőkből utolsók. Vagy majdnem elsőből majdnem utolsók... vagy több szempontntból utolsók. Kinek mi ebben a felelőssége, mit tett vagy mit nem tett ez ellen a társadalom, az értelmiség?
Ezeket a kérdéseket járjuk körül az est során, kerülve az aktuálpolitikát.
Már a műsor szerkesztése során láttuk, hogy a kérdés kapcsán nem kerülhetőek meg Ady, Márai és Bibó sem, ma is érvényesek a gondolataik. Amikor pedig a zenéket kerestük, a legelső ötletek az Európa Kiadó, az Illés együttes és Cseh Tamás voltak, aztán Kéménczy Antal (a Pintér Béla és Társulata zenei vezetője, András jó barátja, aki első hívásra jött) új dalokat is írt Petri György verseire. És ahogy ő Bartókot játszik, az valami csoda!
Hamar, az ötlet megszületésekor jött a cím is, adta magát. Bródy János pedig rábólintott.
Ezután merült fel az ötlet, készítsünk ebben a témában interjúkat hiteles emberekkel. Olyanokat, amelyekből pár mondat felidézhető a műsorban is. Készült egy hosszú lista, a többség azonnal rábólintott. Tizenketten. De olyan is volt, aki nem válaszolt. Egyik interjúalanyunk, az oktatás témában felkért oktatáskutató, Lannert Judit azóta miniszter lett. Erre különösen büszkék vagyunk. Több interjú szövege megjelent a Mozgó Világban is.
Február közepén volt a bemutató, tizenegy előadás ment le, egészen különböző helyeken. Akkoriban még nem volt könnyű helyszíneket találni, főként a vidéki városokban. Többen bevallottan nem merték vállalni a kockázatot, volt, ahonnan választ sem kaptunk.
Nagyot fordult azóta a világ. Nagyot fordult? Ezt majd hosszabb idő után fogjuk látni igazán, ezért is gondolhatjuk azt, hogy az eredeti kérdésfelvetés talán fontosabb, mint valaha.
A kép a nyilvános főpróbán készült, Nagykovácsiban, a Tandem Könyv és Kávé-ban. Épp az Iványi Gáborral készült interjúnk részletét hallgatja a közönség. A kép jobb oldalán Marosfalvi Tünde zongoraművész, aki Kéménczy Antal mellett, váltásban kísérte az estet.
A Tandem azóta beköltözött Óbudára. Iványi Gábor egyháza visszanyerte régi státuszát. De miért hagytuk?...
