Szent Atanáz Bolt

28/12/2020

Boltunk és webáruházunk leltár miatt zárva.

14/12/2020

Kedves Vásárlóink!
A webáruházunkba 2020. december 15. 6 óráig beérkezett rendelések még kiszállításra kerülnek az ünnepekig.

10/12/2020

„A meghajlások nagyban segítik az imát. Azok önök közül, akiknek módjukban van a reggeli és az esti imaszabály gyakorlása közben akár csak néhányszor lehajolni derékig vagy földig, kétségtelenül megérzik majd, mennyire hasznos ez a lélek vonatkozásában. A test összeszedettebb lesz, és egy összeszedett testnek teljesen természetes velejárója az elme és a figyelem összeszedettsége.
Ima közben időnként keresztet kell vetnünk, különösen akkor, amikor azt mondjuk, hogy „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, valamint amikor a Megváltó nevét mondjuk ki. Erre azért van szükség, mert a kereszt üdvözülésünk eszköze. Amikor keresztet vetünk, az Isten ereje érezhető módon jelen van bennünk.” – részlet Hilarion metropolita: Az imádságról, 41 o.

Magyar és orosz nyelvű kiadvány. Bal oldalon az orosz, jobb oldalon az azonos magyar nyelvű szöveggel.

10/12/2020

December 9-én egyházunk Szent Anna csodálatos foganását ünnepli. Az alábbiakban dr. Obbágy László gondolatait tesszük közzé:

Szent Anna csodálatos foganása ünnepén…

… ma nem az esemény üdvtörténeti horizontja s nem is klasszikus ikonográfiai példa ihleti a mondandómat. A közösségi oldal korlátai, tömör műfaji keretei okán gondolataimat egyetlen képhez, egy szokatlan, rendhagyó helyszínen található, szokatlan, rendhagyó ábrázoláshoz fűzöm.
Az ikonokon és a megszokott nyugati ábrázolásokon Joákimot és Annát a gazdag jelképi hátteret hordozó aranykapu alatt látjuk; csókjukban, a gyermektelenség fájdalmát feloldó és a gyermekáldás ígéretének reménységét hordozó hitvesi ölelésükben a házasságnak, a házas életformának, a házasélet boldogságának számtalan örömteli mozzanata tükröződik. Mondhatni „a házasság ikonja” ők.
Az a különleges ábrázolás, amelyet ma az olvasó figyelmébe ajánlok, nem tűnik olyan bensőségesnek, mint az említett képek; nincs meg a testközelség, látszólag hiányzik a meghittség. Mi az, ami mégis megfog benne?
Az egyik érdekessége a két virág. A liliom az ártatlanság, a tisztaság, a rózsa pedig az áldozatos szeretet, egyúttal az intimitás szimbóluma („sub rosa”). Nem kétséges, hogy ezek a szavak kitüntetett helyet foglalnak el a házasság szókészletében.
A másik érdekesség a két ember gesztusa. Itt nem ölelik egymást, hanem a kezüket nyújtják. Joákim ad, Anna elfogad. Az adás és elfogadás kölcsönössége, az önátadás és az elfogadó szeretet egymást kiegészítő volta is a hitvesi kapcsolat értékes hitelesítője.
Az ábrázolás harmadik érdekessége a helyszín. Ez a kis dombormű egy altemplomban, temetkezési helyen található. Én ezt nem csupán érdekesnek, igen sokat mondónak is vélem. A szerelembe egész önmagunkat bele kell vinni, bele kell adni; a szerelembe bele kell halni. Hány költőnk fogalmaz meg ilyen élményt! „Oly nagyon szeretlek, hogy majd belehalok…” „A szerelembe – mondják – belehal, aki él.” „Két karodban ringatózom csendesen, két karodban a halálon, mint egy álmon, átesem.”
Aki igaz, tiszta, mély szerelmi házasságban élő emberként veszíti el a házastársát, annak nem kell magyarázni, miért van helye az altemplomban, miért van helye urnafalnál ennek a kiváló ábrázolásnak. De én úgy vélem: ennek a gondolatnak valójában első perctől jelen kell lennie a házasságban. Az igaz hitvesi szerelemben meghal az ember önmagának, hogy a másiknak éljen. A francia nyelv a szerelmes egyesülésre azt mondja: la petite mort – kis halál; a szerelmes egyesülésben belehalunk egymásba. Talán ellentmondásosnak tűnik, de igaz: a szeretetbe naponta bele kell halni ahhoz, hogy éljen.
Ez a halál a szerelem élete. Kettősség? Hogyne. „Fázol? Várj, betakarlak az éggel.”
Ez a szerelem élete, ez a szerelem édene; a beteljesületlenség és beteljesülhetetlenség mennybolttal betakart s így fájdalmában is boldogító csodája.

szöveg: Obbágy László
kép: R. Törley Mária: Szent Anna Joachimmal az "Aranykapuban" című domborműve az Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom altemplomában, Budapest

08/12/2020

SZENT MIKLÓS ÜNNEPE
Görögkatolikus Egyházunk december 6-án Szent Miklóst ünnepli. Az alábbiakban Gánicz Endre gondolatait tesszük közzé az ünnepről.

Egy közismert és szeretett püspök

A karácsonyt megelőző bűnbánati időszak egyik, felkészítő jelleggel is bíró, állandó ünnepe minden év december 6-án Szent Miklóst, Müra püspökét helyezi a középpontba. Görögkatolikus egyházunk hagyománya nagy tisztelettel veszi körül ezt a III.-IV. században élt szentet, hiszen csütörtökönként is megemlékezünk róla a Szent Liturgiában, az ikonosztázion négy alapképe között is megtalálhatjuk az ikonját és sok templomot az ő tiszteletére szenteltek.

Szent Miklós egyike a legismertebb és legnépszerűbb szenteknek, akinek az életéből a hittanos gyerekek is sok csodás történetet ismernek. A hajósok tengeri viharból történő megmenekítése valamint a gabona megsokasításának csodája mellett a három halálra ítélt megmentése is Szent Miklós életének kiemelkedő eseményei közé tartozik, de a legismertebb valószínűleg az elszegényedett nemesember három lányának megsegítése, akik a mürai püspök által bedobott erszény arany segítségével tudtak tisztességesen megházasodni.

Müra püspökét ünnepelni látszólag könnyű, ugyanakkor nehéz is, ebben nagyon hasonlít a karácsony megünnepléséhez. A sok csodás történet, amelyeket a századok a mürai püspök alakja köré fontak, annyira ismertté tették, hogy a nem hívő világ is megemlékezik róla - a maga módján. Sok ember életében csak Télapóként vagy Mikulásként van jelen, akire tekintettel a gyermekek édességet kapnak ajándékba. Kiüresedett szokás, felesleges fáradtság? A mikuláscsomagok ajándékozása megéreztetheti mindenkivel ennek a szentnek a lelkiségét, de egy hívő embernek nem szabad leragadnia az egy estére szóló családi öröm, békesség, ajándékozás - megajándékozottság meghitt érzésénél. A liturgikus szövegek is segítenek abban, hogy tartós, tudatosan megélt keresztény életté váljon az ajándékozó szeretet Szentjének megünneplése. Az imádságban a nagy főpap életének bemutatásakor egy szójátékban áll egymás mellett Müra városa és az a drága, jó illatú kenet, a müró, amely illatához hasonlóan Müra püspöke erényeivel elárasztotta a föld véghatárait. A sztichirák szövegei az erényei közé sorolják a bölcsességet, a türelmet, a nyugodtságot, a szelídséget, a dicsőséges életet. Ki az közülünk, aki ne vágyna arra, hogy ezek az erények ebben a rohanó világban saját és szerettei életének részévé váljanak? Szent Miklós nevének jelentése: „népeket legyőző”. Ő mindig segített a szükségben hozzá forduló embereken, ezért győzhette le, hódíthatta meg a népek szívét. Az őt dicsőítő imádságunkban is megénekeljük ezt: „Ó aki Szent Miklóst szereti, és aki híven szolgál neki, azt bármikor megsegíti, védelmében részesíti, Szent Miklós, Szent Miklós.”

Szent Miklós ünnepére a karácsonyt megelőző bűnbánati időszakban Jézus Krisztus születése ünnepével közös sajátossága miatt „előünnepként” tekinthetünk. A liturgikus évben Szent Miklós az önmagát ajándékozó Szeretet, a betlehemi kisded előfutára, aki ráirányítja a figyelmünket arra, hogy az igaz szeretet nem merül ki egy kis ajándékcsomagban, hanem önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánlva kell élnünk a szeretetben.

Ünnepeljük hát Szent Miklóst, Müra közismert és szeretett püspökét!

Szöveg: Gánicz Endre

Fotó: Áment Gelllért

Ikon: Seres Tamás műve a miskolci püspöki székház kápolnájában

03/12/2020

„Azt mondhatjuk, hogy Charbel atya munkáját és cselekedeteit – mindazt, amit a remeteélet regulája szerint tett – szerzetes testvérei közönségesnek, mindennapinak, sőt talán megvetendőnek is tarthatták. Néhányan csúfolták naivságáért, s nem vették észre, hogy valójában a keresztény tökéletesség példáját, magát az alázatosságot testesítette meg, ezért igyekezett erényeit elrejteni és jó cselekedeteit titkolni. Így az igazi szerénységet élte meg. Charbel atya elszomorodott, ha mások dicsérték, félt ettől, s ezért kerülte is. Félrehúzódott az emberektől és szerzetestestvéreitől, s inkább a csendbe és magányba vonult vissza. Hús-vér ember volt, de olyan, akinek már a mennyben dobog a szíve. Amikor erősködve kérték közbenjárását, ettől elhatárolódott, s így válaszolt: „Bízza magát Istenre! Ő rendelkezik” – részlet Szent Charbel, a teljesség zarándoka 75. o.

"Libanon Pio atyájának", a maronita misztikus szentnek, szerzetesnek története. Szerkesztette: Jean Skandar Olm-Marie Sylvie Buisson

02/12/2020

Játék Szent Miklós ünnepe előtt! - Játssz velünk és nyerj!

Debreceni, miskolci, nyíregyházi, budapesti és máriapócsi boltjainkban csodálatos karácsonyi ajándékok közül válogathatsz. Most egy képeslap méretű szent Miklós ikont és egy könyvet sorsolunk ki azok között, akik velünk játszanak és pontosan válaszolnak az alábbi kérdésre.

Hol van görögkatolikus templomaink ikonosztázionján Szent Miklós ikonja és miért?

Küldd el válaszod a poszt alatt kommentben és december hatodikán reggelre csizmádba pottyanhat a nyeremény! A játék szombat este ötkor zárul.



Részvételi és játékszabályzat: https://drive.google.com/file/d/1K8hssi0djf5grMOwbvhPlCLpH6VGOSby/view?usp=sharing

01/12/2020

„Ez nem Aranyszájú Szent János személyes véleménye, hanem az egyház tanítása rajta keresztül. Nem beszélhetünk az atyák véleményéről, mintha filozófusok, szociológusok, moralisták lennének, hanem az atyák tanításáról – mint Krisztus dicsőséges Teste tagjainak tanításáról -, akik megkapták a Szentlélek megvilágítását. Az egyházban élve legyőzzük egyéni mivoltunkat – személyekké válunk-, a Szentháromság lakhelyévé. Az egyházban minden munka alávetéssel kezdődik. Az atyák szabadon alávetették magukat Istennek, elviselték a változást a jobbért, és Isten eszközévé váltak. Éltek és beszéltek annak érdekében, hogy másoknak is segítsenek. […] Amikor kiemeljük az atyákat az aszketizmus, a megbánás lelkületéből, megosztjuk őket. És minden felosztás változás a rosszabb irányába. Minden eretnek hasonlót tett. Úgy használták a szövegrészleteket, hogy nem értették meg azokat, anélkül, hogy rendelkeztek volna előzetes ismeretekkel, amelyek szükségesek a helyes értelmezésükhöz. Ezért komolyan vehetjük a napjainkban divatos jelszót – „(Térjünk) vissza az atyákhoz!” -: de ne csak tanulmányozzuk az atyák írásait, hanem igyekezzünk megismerni az atyák életét is! A szent egyházban kell élnünk, élni kell a szent misztériumokkal és szent erényekkel, abba kell hagyni individuumként, egyedként élni, és kezdjünk el személyként élni; mint Krisztus értékes tagjai.” – részlet Hierotheos Vlachos archimandrita: Egy éjszaka a Szent Hegy sivatagában, 82-84 o.

Beszélgetés egy áthoszi remetével a Jézus-imáról

30/11/2020

November 30. Szent András apostol emlékezete