06/11/2026
Van egy jelenség amit már hosszú évek óta figyelek, és valahogy egyszerűen nem akar kikopni a hétköznapjainkból. Amikor valakit megkeresünk, érdeklődünk, ajánlatot kérünk, beszélgetést kezdeményezünk, aztán amikor a válaszunk ezekre nemleges, akkor inkább nem válaszolunk semmit.
És ezt nemcsak a saját tapasztalataimból mondom. Számtalan más alkotótól, kézművestől, kisvállalkozótól hallom ugyanezt. Van, aki hosszasan egyeztet, átgondolt terveket készít, árajánlatot számol, majd gondosan összeállítva elküldi a javaslatát. A másik oldalon pedig egyszerűen síri csend lesz. Se egy köszönöm, se egy most nem, vagy "egy végül másképp döntöttem".
Egy egyedi alkotás vagy megrendelés előkészítése nem feltétlenül ott kezdődik, amikor az ember előveszi az alapanyagokat. Sokszor már az első üzenetváltásokban, a tervezésben, a lehetőségek átgondolásában ott van egy csomó munka. A saját alkotói folyamatom pl lehet nagyon hosszú ami teljesen láthatatlan, de én folyton vissza-vidszatérek az adott kéréshez addig amíg nem csókol homlokon az ihlet.
N de mit is üzenünk a másiknak azzal, ha válasz nélkül hagyjuk. Hogy az ideje nem számít? Hogy a belefektetett figyelem csak addig érdekes, amíg nekünk éppen szükségünk van valamire? Nyilván nem feltétlenül ez a szándék, de a másik oldalon mégis ez az érzés maradhat.
Nem gondolom, hogy mindenkinek mindenre igent kell mondania. Sőőőt. Mondjunk nemet bátran, változtassuk meg a döntésünket, válasszunk mást, halasszuk későbbre, vagy egyszerűen ismerjük fel, hogy mégsem erre vágyunk. Ezek mind teljesen rendben vannak. Nem tartozunk egymásnak vásárlással, megrendeléssel vagy magyarázkodással.
De! egy rövid válasszal igenis tartozhatunk egymásnak. Egy „köszi, végül nem szeretnék élni a lehetőséggel” vagy „most mégsem aktuális” nem igényel különösebb energiát, mégis rengeteget jelent annak, aki a másik oldalon várja hiszen le tudja zárni magába azt a kérdést.
Az Intambo is egy ilyen apró és nagyon emberi kapcsolódásokból épülő mikrovállalkozás. Nekem fontos hogy ne csak az elkészült ékszerekben legyen benne a figyelem és a gondosság, hanem abban is ahogyan egymással kommunikálunk mert ez az a fajta érték amit nem lehet becsomagolni, lefotózni vagy termékként feltüntetni, de mégis nagyon sokat hozzátesz ahhoz amit közösségnek nevezünk.
Nem szeretnék nagy megfejtéseket írni erről, csak azt gondolom, hogy egy kicsivel több figyelemmel és egyenességgel sokkal emberibb hely lehetne körülöttünk a világ.
Úgyhogy ha legközelebb úgy alakul, hogy valakinek nemet kell mondanod, igazán ne félj tőle. A nem is lehet nagyon kedves, tiszteletteljes, és egy szép, tiszta lezárása egy beszélgetésnek.
Ölellek benneteket, és köszönöm, hogy itt vagytok, kérdeztek, érdeklődtök, és ha kell, nemet mondtok .Azt hiszem, ezekből a kis emberi gesztusokból épülnek azok a közösségek, amelyekhez jó tartozni. ♥️✨🥰
