25/07/2026
Ma reggel nyolckor a férjem elkezdett zsörtölődni, hogy hagyom kiszáradni a növényeket, és egyébként meg tudom-e, hogy hol van a lombfúvó. Nem tudtam, és úgy gondolván, hogy eleget heverésztem –valószínűleg a ő is úgy gondolta-, kipattantam az ágyból. Később, amikor a selyemakác sarjakat ...bocsánat magoncokat (kijavítottak) cserepeztem már, odajött, és mondta, hogy elmegy a telekre, megnézi, hogy ott van-e a lombfúvó. Megint eltelt egy kis idő, és felhívtam, hogy mi legyen a holnapi ebéd, és hogy megvan-e a lombfúvó. Azt válaszolta, hogy nincs. Erre bementem a házba, és megkérdeztem a gyerekeket, tudják-e, hol van az a szaros lombfúvó. Nem tudták, és elkezdték megkeresni. Nem találták. A férjem hazajött, a gyerekek féltek, hogy ideges lesz az eltűnt lombfúvó miatt. Nem volt az. Kérdeztem, hogy eszébe jutott-e, hol a fenébe hagyta el a lombfúvót. Nem jutott eszébe. A gyerekekkel azon kezdtünk el tanakodni, hogy biztos ellopták. Azóta a nagyfiam nyomkövetőt néz a neten. Figyelem, minden szerszámunkba teszünk nyomkövetőt! Azt javasoltam a férjemnek, hogy írok egy bejegyzést a fb-ra, tudniillik ha valaki lombfúvót akar eladni, az valószínűleg a mi lombfúvónk lesz, és így egy kört leírva visszakerül hozzánk a miénk, vagy valaki megszán minket egy másikkal. A férjem azt mondta, hogy ne írjak semmit, és kérdezte, hogy ismerem-e azt a viccet, hogy „a kántornak ellopták a biciklijét”. A férjem nagyon jól tud viccet mesélni, és én pedig hálás hallgatóság vagyok, mert szinte azonnal elfelejtem őket, és nekem ötvenszer is elmondhatja ugyanazt a viccet, olyan lesz a hatás, mintha először hallanám. A viccet nem írom le, de erősen ajánlott utánakeresni, mert anélkül a sztori nem ugyanaz. Nagyon jó vicc, mondtam, és javasoltam, hogy a viccet is belefoglalom a bejegyzésbe, egy próbát megér. Azt, mondta, ne tegyem, mert eszébe jutott, hol van a lombfúvó. Azt nem árulta el, hogy mikor és hogyan jött rá.